Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

I. Az egyesület fogalma

Az egyesület-fogalom, pontosabban e kategóriarendszer tartalma mindig is magában hordozta az adott történelmi kort, a társadalom szerkezetet, az állami intézményrendszert, a nemzeti, illetve szűkebben: a megyei hagyományokat, továbbá az osztály-, a réteg- és a csoportérdekek tudatos felismerésének valamely szintjét. Az „egyesülel"-et többen is megpróbálták definiálni. Szladits Károly, a magánjog kiváló szakembere a századelőn az egyleteket „olyan szabad társulásoknak nevezi, melyek a társadalom közösségi érdekeit az állam által abszorbeált terjedelmen túlmenően valósítják meg."

29 Lényegében hasonlóan fogalmazott Páskándy János és Csizmadia Andor is. Dékány István pedig az egyesületeket szociológiai értelemben a társadalom és az egyén közti egyfajta köteléknek tekintette.

30 „A szervezetbe a tagok nem beleszületnek, hanem belépnek...", tehát az egyesületek mesterséges társadalmi organizációk, melyek a. tagjaikat önkéntes belépés útján szerzik meg (mesterséges tagság); b. a szervezetet csak speciális célra alakítják (az alapító aktus céltudatos), tehát mesterséges, egycélú (monolitikus) egységről van szó."

31 Ebben a megközelítésben — úgy hiszem — érdemes elgondolkozni Max Webemok a társadalmi cselekvéssel kapcsolatos fogalommagyarázatán is.

32 Dobrovits Sándor pedig 1936-ban, a kizárásos módszert használva, leszűkítette az egyesületek körét: „Az egyesületek tehát meghatározott, nem kereseti célból alakult, szabad társuláson alapuló, állandó jellegű társadalmi szervezetek. Az egyesületi statisztika szempontjából azonban tárgykörünket még összébb kell vonnunk s nem terjeszkedhetünk ki valamennyi egyesületre."'

3 A frissebb meghatározások sorából kiemelhetjük Kemény Bertalan javaslatát, melyhez — Dékány nyomán — egy félévszázados definíciót használ fel: „az egyesületek olyan. — a társadalmat strukturáló közösségek, társulások, melyekbe az ember nem születik bele hanem saját elhatározásából vesz benne részt azért, hogy vállalkozzon valami olyanra, amit a törvények lehetővé tesznek."

34 Kemény még idetartozónak sorolja az ún. „egyesület előtti" és „egyesület utáni" társadalmi formációkat, úgymint a szalonokat és az asztaltársaságokat, illetve a szövetségeket és a pártokat. Csak közbevetölegesen jegyzem meg: talán nem érdektelen, ha még egy gondolatot citálok Keménytől: „Az egyesületek történetének mindenképpen van egy megszívlelendő tanulsága. Azok az egyesületek bizonyultak hosszú életűnek, erőteljesnek, melyek ilyen »pre-cgycsületi« formációkban számottevő előzménnyel bírtak."

35 29 Őriné, 1980: 297. p. 30 Páskándy: 9. p.; Csizmadia-Kovács-Aszatalos: 336. p.; Dékány: 10. p. 31 Dékány: 81., 86., 290. p. 32 Weber: 55-57. p. 33 Dobrovits: 3-4. p. 34 Kemény: 56. p. 35 Uo. 58. p.