Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században - A szlovákok betelepülése és lutheránus egyházközségeik küzdelme a vallásszabadságért
A telepítést engedélyező kontraktus, azaz „szállólevél" 1717-ben keletkezett. Majthényi György és Petényi Zsigmond, 1726-ban Mérey és a Lengyel család tulajdona. 1767-ben Révay Sán dorne, Nyitray Sándor özvegye, Jakabházi Saller István, Frantsits Pál, felsőbüki Nagy Benedek, Lengyel Imre, Baranyai Imre özvegye, báró Majthényi János. Gussits István, Spissích Sándor, Sulyovszky András osztozkodtak Tab különböző részein. Közülük a Sulyovszky család luteránus volt, akik nem egyszer vették védelmükbe az idetelepült szlovák és magyar evangélikusokat, a mind erőteljesebbé váló vallásüldözés időszakában. Sulyovszky András felesége. Velics Katalin a tabi evangélikus egyházközség első papjának, Velics Péternek volt a leánya. 40 A vallási viszonyokról nem sokat tudunk Tabon a korábbi időszakból, de az biztos, hogy a protestantizmusnak voltak hagyományai. 1718-ban református eklézsiát említenek a források, de azt is tudjuk, hogy ezek a gadácsi és a kötései egyházközséggel együtt teljesen elnéptelenedtek, a falvak elpusztultak. A magyar katolikusok számára csak 1759-ben szerveztek plébániát. A Majthényi-Perényi-féle telepítési szerződés megkötésére 1717-ben került sor. E szerint Tab és Csaba pusztáikat, mivel ott egy falut óhajtottak alapítani, kedvezményesen átengedik telepeseiknek, akik részére szabad vallásgyakorlatot is biztosítanak: ,, . . . arra is szabadság adatik, hogy magok vallások szerint prédikátoraikat szabadon behozhassák és tarthassák . . . "Z 1 Az első lutheránus telepesek szlovákok voltak. Schmidt utal arra, hogy egy 1746. január 26-i egyházügyi vizsgálat alkalmával a kihallgatott szavahihető tanúk szerint: .... a rabiaknak a megszállás óta mindig szabad vallásgyakorlatuk volt és saját lelki tanítójuk. Minden gyakorlatot ők végeztek, mígnem 175 5-ben az andocsi barátok ezt meg nem akadályozták." Zsolnay Mátyás katolikus tanú vallotta, hogy az evangélikus prédikátortól egy bibliát vett, istentiszteleteiket a tabiak 1736-ig egy szobácskában tartották, valószínűleg a lelkész lakásán. A nemzetiségi viszonyokat elég nehéz áttekinteni, mert erre a források természetesen ritkán utalnak. A település magyarok, szlovákok, németek által lakott helység volt, ahol mindhárom nép evangélikusai békében éltek. Schmidt krónikájában'' 2 a következőket írta: ,, . . . Kétségtelen, hogy Tab a XVIII. század folyamán 3 nemzetiségű gyülekezet volt." Vadkerty György lelkész (1775—1778) Drozdy János bécsi ágensnek írt levelében arról panaszkodik, hogy nem könnyű dolog Tabon három nyelven szolgálni. Leghíresebb lelkészük, aki ismert volt az egész országban, Nóvák J. Jakab, kifejezetten azért kerülhetett Tabra, mert „kitűnően ismerte a magyar, tót és német nyelvet. . . " /,2 / a Bleyer Jakab szerint három nemzetiség egy időben telepedhetett meg a községben/' 3 Valójában a szlovákok voltak az első telepesek 1712-ben. de ugyanez év végén magyar jobbágyok is kaptak területeket. A németek később kerültek Tolna megyéből szekundér telepesekként, az ottani lutheránus hesseni telepítési csoportból Tabra. A Győri Esperesség 1725. évi névtára Velics Péter mellett, ki a tabi „szlávok", azaz a szlovákok papja, megemlíti Joseph Schieglert, aki a tabi németek papja lehetett. 4 ' 1 Payr is természetesen feltételesen írta ezt. Az kétségtelen tény, hogy Joseph Schiegler művelt német prédikátor. Tabon kívül számos helyen, vegyes nemzetiségi, evangélikus gyülekezeteknél, német prédikátorokat találunk. Szlovák lutheránusok, vagy magyar eklézsia élén számos esetben ugyancsak német prédikátorokat, lelkészeket, levitákat látunk, így könnyen arra a következtetésre juthatnánk, amilyen nemzetiségű a pap, olyan nemzetiségű a
