Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

Somogy megye nemzetiségi népessége a 18. század, végén és a 19. század első évtizedében - Somogy megyei nemzetiségi népességű települések Vályi András országleírásában (1796-1799)

pasi járásban feküdt, a lakossága magyar volt. Hasonlóképpen Torvaj megítélése is, Korabinsky nem tud az itt élő szlovákságról, tisztán magyar falunak jellemzi. De földrajzi helyét illetően is nagy eltérésekkel írnak róla. Vámos, Várda, Vízvár, Zákány megítélése is egyoldalú a lexikonban. Nem teszünk említést továbbá olyan tévedésekről, amelyek valószínűleg az adatközlő súlyos tévedésein alapulhattak. (Egyetlen példát jelzünk: ,,Tuk. Német falu az Igali Járásban, a neve Sio-Ruk . . . "'' Zicsnél Korabinsky tiszta német lakosságot említ, kortárs szerzők utalnak arra is, hogy magyar kolónia is élt a faluban. Korabinsky lexikonja értékes adatgyűjtemény, több vonatkozásban megerősítik adatait a lexikonjánál sokkal pontosabb és korszerűbb munkák. Nemzetiségtörténeti kutatásnál, mint felhozott példáink nagy csoportja bizonyítja, kritikával és óvatosan kell használni. Somogy megyei tiemzetiségi népességű települések Vályi András országleírásában (n96-i799) Vályi részletesen utalt művében forrásaira. Az egykorú közigazgatás adatszolgáltatását jelölte meg fő forrásul. A járási szolgabírák, uradalmi tisztek, érdeklődésüknek megfelelően eléggé pontosan oldották meg feladatukat. A nemzetiségi jelleg meghatározásai számunkra nagyon fontos új adatokat nyújtanak, mindenek előtt a szláv nemzetiségű népcsoportok pontosításában. Mint több helyen láthattuk, a 18. századi összeírások és lexikonok az ,,illír" terminust használták a horvát falvak jellemzésénél. Vályi András adataival összehasonlítva megerősíthető, hogy e horvát népcsoportok elsősorban, de nem kizárólag sokácok, bunyevácok, esetleg bosnyákok. Mivel az utolsó két horvát népcsoport viszonylag kevés lélekszámmal volt jelen, ezért fontos tudnunk, hogy főleg sokácságot takar az „illír" kifejezés. E faluk a következők: Karád, Varjaskér, Pusztakovácsi, Öreglak, Osztopán, Vámos. Nagyatádon biztosan voltak sokácok, de Vályi nem tesz említést róluk. Szerbeket (rácok) említ Kisbajomban, a Marcali melletti Boronkán, Gesztin, ahol a vallásukra is van utalás. Remetén és természetesen Szigetváron. Pia ezek az adatok pontosak, úgy kiegészítik eddigi ismereteinket a szerbekre vonatkozóan. Meglepő Mérő jellemzése. A 18. században minden forrás magyar falunak mutatja, ugyanúgy a 19. században keletkezett összeírások, lexikonok. Vályi orosz, óhitű (görögkeleti vallású) faluként jellemzi Szelestey földesuraság birtokában. Vagy adatközlői, vagy szerkesztési tévedés. Szulok nevének torzulása hasonlóképpen tévedésen alapulhatott. Felsoroljuk azokat a településeket, amelyeket „elegyes" azaz vegyes etnikumúnak vannak feltüntetve anélkül, hogy konkréten utalna horvát, magyar, vend vagy német jellegére. Ezek a következő települések: Boldogasszonyfa, Baie, Berény (Aponyi birtok), Berki, amely Schmidegg tulajdona. Ez az Attala melletti Nagyberki. Továbbá a Geszti melletti BogátL Bolhás ugyancsak „elegyes" lakossággal jellemzett település Vályinál. Büssü, Csebin, Endréd, Fajd,