Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

Somogy megye nemzetiségi népessége a 18. század, végén és a 19. század első évtizedében - Somogy megye nemzetiségi települései Korabinsky munkálatai alapján (1786)

meg a források, Korabinsky magyarnak, más szerzők és lexikonok magyar-német településnek mondják. Korabinsky Drávakeresztúr (Krizewecz, Dráva = Krizewecz)

të falut horvát településnek jellemzi, helyesen, míg más, korábban használt forrásaink „vandelcn" = vend településnek tartják. LukafáróL azt tudja, hogy horvát falu a szigetvári járásban. Kortárs szerzők német-horvát helységnek tartották. Nágocs települést magyarnak tartja, nem jelezték Korabinsky adatközlői a német lakosságot. Ez abból következhetett, hogy a lakosság két falurészben elkülönítve élt (külön bírója volt, külön pecséthasználata). Ugyanígy Őrnél (Eör) csak a horvátok szerepeltek, s a magyarokról elfelejtkeztek. Pamuk esetében a lexikon nem tudott a Széchényiek által telepített vendekről. Pettend (Szigeti járás) megítélése is teljesen ellentétes. Korabinsky horvát településnek, míg az egykorú könyvészeti források magyarnak jellemezték. Patosfa esetében ugyanezt látjuk. Porrog-ot Korabinsky horvát faluként értékeli, más forrásaink magyar-vend településnek mondják. Révfalu hasonlóképpen ellentétes megítélés alá került. Korabinsky magyarnak, más források horvátnak jellemezték. Korabinsky adatgyűjtői itt is alaposan melléfogtak. De Sántos megítélése minden egykorú forrásban tévedéseken alapult. Magyar-német jellegét senki sem említette. Szenna megítélése sem felelt meg a valóságnak. Nem tisztán horvát település, hanem magyar. Szentesen azután minden kortárs szerkesztő egybehangzóan „illír" = sokac népességet állapított meg. Szenyért, amelymagyar-szlovák népességgel volt jellemezhető, horvát falunak tartotta Korabinsky. Bár kétségtelen, hogy a településen nagy népességhullámzás volt, s horvátok is éltek átmenetileg a faluban. Szentlászló magyar-horvát jellegében megegyeznek az egykorú kiadványok. Szentpál és Szentpéter egyformán helyes értékelést kapott, jól utaltak a szerzők a falvak horvát jellegére. Sári megítélésénél hasonlóképpen egyformán foglaltak állást horvát népességének a kiemelésével. Sand a legellentétesebb jellemzést kapta. Ahány szerző annyi állásfoglalás. Horvátnak jelzi Korabinsky, mások magyarnak. Szigetváron Korabinsky nem jelzi a németek és a szerbek jelenlétét. A szigeti járásban fekvő Szörény megítélésénél is tévedés áll fenn. A magyar települést horvátként jelöli. Szomajom illír-magyar jellemzésével egyet lehetett ekkor érteni. Szulimánt magyar településnek tartja, a kortársak „illír" falunak, legtöbben helyesen utalnak a magyar-sokac vegyes nemzetiségi szerkezetre. Szulok megítélése teljesen hamis adatközlésen alapulhatott. Korabinsky magyar településnek tartja, miközben valamennyi kortárs forrás tudta, hogy németek által lakott és telepített, s ekkor már országos hírű dohánytermesztő falu. Tabot Korabinsky magyar községnek jellemezte. Nagyvonalú adatkezelésre vall, hogy maga is jelezte a lutheránus imaházat a faluban, amelyet szlovák evangélikusok használtak. Tarany jellemzése lexikonjában hasonló felszínességre utal. Valamennyi forrás tud a 18. sz.-i vend betelepítésről, így a község magyar jellegűnek történő megítélése a többi értékelést is kritikai megvilágításra készteti a kutató részéről. Táska magyar falunak történő beállítása hasonlóképpen rossz adatközlésre vall. A lexikon nem ismeri az itteni vendeket, horvátokat. Taszár magyar jellegű telepítésénél a következőket írta: „ . . . egy szlovák falu Somogy vármegyében az igali járásban, római katolikus plébániával Az adatközlőknek, a szerkesztőknek sem tűnt fel, hogy semmi sem egyezett ebben a jellemzésben. A betelepített szlovákok lutheránusok, a település a ka-