Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

Somogy megye nemzetiségi népessége a 18. század, végén és a 19. század első évtizedében - Az 1772. évi országos felmérés eredménye Somogy megyében

harminc falusi műhely volt, ebből huszonnégyet „tót", azaz szlovák, kettőtkettőt németek, illetve magyarok tartottak a kezükben, vagy bérelték/

1 Tab szomszédságában Torvaj 1772-ben magyar népességű település. A 18. század kilencvenes éveiben szlovák többségű falu a felvidéki „tót" zsellérség betelepülésével. Harminchat telekkel rendelkező családot, negyvenhat zsellért írtak össze, akik közül negyvenegy ugyancsak szlovák volt ekkor. Az öt műhelytulajdonos viszont magyar illetve horvát volt.

5 Az 1751-től színtiszta német nemzetiségű falu Zics, 1795-ben sem változtatta meg nemzetiségi összetételét. Húsz telkes jobbágya közül tizenöt német, a hetvenes években betelepített negyven háztartás fő mind német.

6 A Marcali mellett fekvő Bize nem tűnt elénk a század eleji összeírásokban, később sem. A megyei monográfia szerzője úgy tudta, hogy a Széchényi uraság németeket telepített a faluba, akik azután megmagyarosodtak. 1794-ben a következő családokat találjuk a településen: Laurencz Schwager, Lörinz Hess, Lang, Jakob Kaufman, Wilhelm Miller, Schneider, Michael Krumm, Schneiderné, Karl Anton, Johan Rajnhard, Johann Ruppert, Franz Stochmeyer, Johannes Fett (Fetth), Adam Majdl, Franz Poppunhajzer, Philipp Nibl (Niehl), Johan März, Johann Anzmann, Ádám Veisz, Johann Feiger, Michael Prinz.' A harminchárom telepes közül huszonkilenc német, négy magyar család volt. Ami szembetűnő viszont, hogy mindössze öt hazátlan zsellért találunk a faluban.

8 A horvát falunak megismert Gadány 1794-95-ben horvát-magyar-német nemzetiségű összetételt mutat. Az 1772 után bevándorolt németek, az itt élő magyarok az ekkor érkezőkkel együtt vegyes összetételű településsé változtatták. A negyvenkét telken a nemzetiségi és a magyar családok egyenlően osztozkodtak. Itt is csak három zsellért írtak össze.

9 Kötcsét mint korábban többször jellemeztük, 1726-ban Antal János uraság pusztái között említették.

10 Mint ezzel más fejezetünkben részletesen foglalkoztunk, lutheránus németek betelepítése során jelentékeny településsé, változott. 1772-ben teljesen német telpülésként ismerjük. A 19. században Fényes szerint ,, . . . az Ágostai német lakosai annyira elmagyarosodtak, hogy a vármegyétől magyar urbáriumot kértek, mivel a németet nem értették . . . Meg kell jegyeznünk, hogy ez a megállapítása sem állja meg a helyét a nagy statisztikusunknak, aki az adatait megyei tisztviselőktől, papoktól és tanítóktól szerezte be, s nyilván nem volt módja kontrollálni, valóban ennyire lehanyatlott-e az egykor német falu. A tetszetős adat beépült Fényes munkálataiba mint a magyarosodás példája. A valóság viszont az, hogy egy évszázad múlva is a lakosság tíz százaléka német, 1800-1860 között a népességnek többsége német, csak az 1870-es évektől indult meg erőteljesen a magyarosodásuk. 1794/95. évi forrásunkból ismerjük valamennyi családot, akik hesszeni evangélikusok, egyrészük közvetlen a német fejedelemségből, más részük Tolna megye evangélikus településeiből vándorolt Somogyba.

12 Az 1794/95. esztendőben százharminckét háztartást írtak össze, ebből nyolcvanhat német, negyven magyar, hat horvát volt. Huszonhét falusi műhelytulajdonosból huszonhárom német volt, négy műhely magyar család kezén volt. Valamennyi házas zsellér volt. Tizenegy műhely szövéssel foglalkozott.

13 Az 1772. évi és az 1790. évek összeírásainak, úrbéri iratainak vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy a Somogy megyei nemzetiségi települések, to-