Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
Somogy megye nemzetiségi népessége a 18. század, végén és a 19. század első évtizedében - Somogy megye nemzetiségi települései Korabinsky munkálatai alapján (1786)
vábbá a közelükben fekvő puszták, szőlőhegyek még lehetővé tették akár a telekre jutást, akár mint zsellérek betelepedését. Továbbra is Tolna, Baranya, Bács-Bodrog vármegye adja a telepesek legnagyobb részét, németeket és magyarokat. A németség, törzsökös öröklési szisztémájából következően, nagyszámú tulajdon nélküli csoportot árasztott ki településeiből, akik mint zsellérek telepedtek be Somogy régióiba. A falusi iparban, a majorságokon bérért, állattenyésztésben, szőlészetben, dohánytermesztésben, ipari növények megmunkálásában vesznek részt nagy számban. A német és magyar zsellérség külön tanulmányt igényelne. A legmozgékonyabb eleme a korabeli mezőgazdaságban élő társadalomnak. Vizsgálataink azt mutatják, hogy vagyoni helyzetük lényegesen jobb, mint a szakirodalomban eddig megítélték. A házas zsellérek egyes csoportjainak tőkegyűjtési lehetőségét tapasztalhattuk, ugyanis bérmunkájuk, valamint rendkívül alacsony környezeti (lakás, étel stb.) kultúrájuk és igényük is ezt erősítette. Hozzájárult ehhez még, kiemelkedő munkaértékrendjük, amikor nem az úr dolgán, hanem ,,saját gazdaságukban", elsősorban szőlészetben, bérelt parcelláikon termeltek, dolgoztak. Gazdasági mobilizációjuk fő célja a telekre jutás volt egy részüknél, másik csoportjukból kerültek ki a térségben állandóan szállítással foglalkozó csoportok. A fejlődési kép ellenére sem állíthatjuk, hogy vizsgált térségünkben ezen utóbbi, tehát a telekhez jutás könnyű és biztonságos folyamat volt. Ismerünk eseteket, amikor az uradalmak kényszerítik tovább mozdulásra a már megállapodott falvak népét. Siófok melletti pusztákra telepített és települő német zsellérek felépítették az uradalom engedélyével apró házacskáikat, újra felszántották 1774-re a félévszázad óta megműveletlen területeket. Az uradalom pár év után tovább vándorlásra kényszerítette, némi anyagi honoráriummal kárpótolta őket. Természetesen nagy veszteséget szenvedtek. Védelemre azonban nem gondolhattak, mert mint nagyon sok hasonló eset mutatja, írásos szerződés megkötésére még nem, vagy egyáltalán nem került sor. 1/1 Somogy megye nemzetiségi települései Korabinsky munkálatai alapján (17S6) Korabinsky János Mátyás 1 ' Geographisch-Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn" című munkája alapján is érdemes áttekinteni Somogy vármegye nemzetiségi népességű településeit, mert több vonatkozásban fontos kiegészítéseket kapunk, ugyanakkor az egykorú tévedéseket is helyre igazíthatjuk. Az 1780-as éveket tükrözi vissza a lexikon. Alfabetikus rendben haladva, kritikai megjegyzéseinket hozzátéve, a megye településhálózatának 1786-ban kiadott műve alapján, a nemzetiségi lakossággal is bíró falvakról a következőket jegyezzük meg. Agarév horvát népességű r. k. település a kanizsai járásban. Aracs, amely Végh Péter földesúr birtoka, horvát falu volt az akkori szigeti járásban. Nagyatád (Attád) mezőváros a kanizsai distriktusban római katolikus horvát nemzetiségű település. Babócsa, amely korábban a Szent Benedek rend tulajdona, ekkor ugyancsak Végh Péter famíliájáé, római katolikus horvátok lakták. Bagola a kanizsai járás horvátok lakta kis települése. Barcs a Széchényi család
