Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

Somogy megye nemzetiségi népessége a 18. század, végén és a 19. század első évtizedében - Az 1772. évi országos felmérés eredménye Somogy megyében

Az 1794/95. évi összeírások (domestikák, úrbéri tabellák), mindenben alátámasztják a 18. század második fele ötvenes és hatvanas években elvégzett elemzéseinket, amely szerint a nemzetiségi településeinkben is - az úrbérrendezés hatására - általános kondíciójavulás, a családszerkezet stabilizálódása, a falukörnyezet feljavulása, a telkek rendeződése, a művelési módszerek javulása tapasztalható. A majorsági földek növekedése, a zsellérmunkaerő növelése azzal is járt, hogy e réteg jövedelmei emelkedtek. A faluhoz tartozó szőlőterületek (puszták és hegyközségek) népessége figyelemre méltó arányban növekedést mutat. A zsellérek bevándorlása figyelemre méltó ezekre a helyekre, a horvát, főleg a német településeknél. Jómódú zsellérrétegről kell beszélnünk, akik a bérmunkájukkal olyan jövedelemre tehettek szert ebben az időszakban, hogy egy évtized leforgása alatt a falvakban házakkal rendelkeztek, s a pusztákon szőlőt, bérelt földet műveltek. Néhány példával igyekszünk a Fejlődést konkréten is szemléltetni. Nágocson negyvennyolc telkes gazda, tizenegy házas zsellér negyvenöt hazátlan zsellér élt. Negyvennégy tizenhat éven felüli fiú gazdálkodott, tizenhat „szolgabéres" feljegyzést látunk. Ebben a faluban húsz falusi műhely működött (3. osztályú). A faluban ötvenkilenc német családfőt írtak össze. A lakosság fele magyar, másik fele német. A húsz műhelyből tizenhárom a németek kezén volt. Jogállásuk szerint a műhelyben dolgozók zsellérek, akik bérelik e műhelyeket, s családtagjaikkal dolgoznak ősztől tavaszig. Szorosadon tizenhét jobbágy háztartást, tizennégy házas és tizenöt hazátlan zsellért találunk, öt „szolgabéres" és tizenöt gazdálkodni kezdő fiút. Valamennyien németek. Miklósi 1794-96-ban készült úrbéri összeírásai gazdag, fejlődő német mikroközösséget mutatnak. A század utolsó évtizedeiben újabb beköltözést, valamint szervezett betelepítést láthatunk. Miklósi lakosságának több mint a fele új, 18. század végi betelepülőkből áll. Huszonkilenc telkes jobbágy, négy házas, valamint harminchat hazátlan zsellér élt a településen. Ezek döntő része az utolsó húsz esztendőben érkezett a településre. Tizennégy műhely volt a faluban a németek kezén. A falu önellátásra rendezkedett be. Az újabb erős betelepedés és betelepítés T772-1799 közötti adataink szerint, a nemzetiségi falvakban több helyütt, további megerősödésüket tette lehetővé. Tab 1772-ben magyar-szlovák falu, 1794'95-ben nagy szlovák többség jellemzi/ A 19. században azután ugyanide nagyszámú magyar lakosság bevándorlása következett. A nemzetiségi települések háztartás számai, a megye magyar településeivel együtt vizsgálva, rendkívül nagy emelkedést mutattak a 18. század legvégén. Ez az újabb nagy bevándorlási hullám mellett, általános ncpszaporodással együtt járó jelenségek következménye is. A zsellérség a legnagyobb számú réteggé növekedik. A legmozgékonyabb elem, az árutermelésben is részt vett (bor, gyümölcs, dohány, len, kender stb. előállításában fontos szerephez jutnak). Tabon, a hazátlan zsellér jogállású réteg, a legszembetűnőbb növekedést mutatja. A falusi ipar létrehozásában kiemelkedő szerepük lesz. Családnév elemzéseink mutatják legpontosabban, hogy e községbe a németek és szlovákokból kikerült zsellérek hozták létre a műhelyek 98%-át. 1796-ban Tabon