Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

Somogy megye nemzetiségi népessége a 18. század, végén és a 19. század első évtizedében - Az 1772. évi országos felmérés eredménye Somogy megyében

Település neve Jogállása Egyházi viszonyok Van-e tanító? Milyen nyelvű a falu többsége? Megjegyzés Szulimány falu Sztára (Sztara) falu Szulok falu Tótújfalu falu Mozsgó fii. Bogdása fii. nincsen nincsen horvátok horvátok nemetek horvátok r. k. plébánia Lakócsa fii. nincsen nincsen **Tab és Torvaj a közgyűlési jegyzőkönyvben „Hungarica" jelzéssel szerepel. A Helytartótanácsi példányon viszont: Tab falu, katolikus és helvét lakossággal. A beszélt nyelv magyar, szlovák (Slavo.), Torvaj szintén falu, rk. lakosai vannak. A nyelvre vonatkozóan: „Principaliter in codem viget Lingva: Slavonica." bejegyzést látunk. A települések nevét az eredeti ortographiával adtuk meg. Táblázatainkból azokat a falvakat emeltük ki, amelyek népessége valamelyik nemzetiséghez tartozott, vagy magyar-horvát, magyar-német vegyes lakosságú településnek tekinthető. A kanizsai járás (Délnyugat-Somogy) huszonnyolc horvát népességű települést foglalt magába. Hetvenhét községből állt. A községek 36,4%-ában horvátok éltek. A kaposi (kaposvári) járás hatvanhét településből állt, tizenhétben laktak nemzetiségek. Tizenhat községben ,,illíriek (sokacok, bosnyákok) voltak többségben, egy német populációt mutat. Azonban e településen (Mocsolád) figyelemre méltó magyar lakosság is található. A járás falvainak 25,4%-ában éltek nemzetiségek. Az igali járás hatvankét falujában a magyarság nagy népi fölényt mutat, nyolc helységben éltek nemzetiségek. Négy német többségű, egy magyar-,,illír", kettő magyar-német, egy faluban magyar-német-,.illír" összetételt állapított meg 1772-ben az összeíró. A járás falvaiból 12,9%-a volt nemzetiségi jellegű településnek tekinthető. A szigeti járás (különösen a Dráva mente, a Rinya-patak torkolatvidéke, s a Rinya völgye) kilencvennyolc falujából huszonhatban jelentős számban éltek horvátok, vendek, a Zselicben németek. Tizenhét horvát többségű, hét német, egy magyar-horvát-,,illír", egy magyar-,,illír"-német jellegű falut találunk. A járás falvainak 26%-ában éltek nemzetiségi lakosok. A felmérést követően még további bevándorlásról tudunk, amely egyaránt érintette a magyar és a nemzetiségi lakosságú községeket. Pusztaszemesre németek, Kötcsére baranyai német zsellérek, Nágocsra, Karádra, Zicsre, Miklósira, Döröcskére, Ecsenybe és Büssübe, Varjaskérre, Szomajomba és Homokra, Tolnából és Baranyából katolikus és lutheránus német zsellérek, református magyarok költözéséről vannak adataink. Horvátok, elsősorban Szlavónia különböző területeiről vándoroltak be a következő falvakba a 18. század utolsó évtizedeiben is: Drávaszentmártonra, Szentborbásra, Lakócsára, Tótújfalura (1776), Potonyba (1778), Barcsra (1779). Továbbá Babócsa, Bolhó, Heresznye (1780), Aracs, Háromfa, Vízvár (1779), Bélavár, Berzence, Tarany (1794), Belezna (1798) településekre.

2