Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi falvak lakosságának további migrációja. A gazdasági-társadalmi mobilizáció néhány vonása a 18. század második felében
Barcs a i8. század közepére ugyanazt a népességstruktúrát mutatja, mint amelyet a korábbi forrásainkból megismerhettünk. A tizenöt háztartásból a kontinuus horvát lakosság enyhe többsége látható. A magyar népesség a húszas évektől állapodott meg végleg a településen. Szulok német lakossággal szerepel az összeírásunk 250. oldalán. Az adatok-,a zsellérek nevei, az összeírás, sorrendje, a vagyonuk kimutatása, pontosan megegyezik az 1:717. évi összeírással. Az 1752. évi conscriptio igazolja, hogy az 1717. évi dokumentum utólagosan készült, s nyilván egykorú tévedésen alapult 1717. évben németeket összeírni Szulokban. Ezért ki kell jelentenünk, hogy az „In processu Canisiensi Neo inpopulatorum Praedium Conscriptio", amely Ö 125. 1717 jelzetet kapott, valamilyen egykorú adminisztratív tévedés, folytán, mint ezt korábban már részleteztük 17 csak i750-;ben vagy 1751-ben készülhetett. Bognár Tibor Szülőkről, készített tanulmánya pontosan tisztázta, hogy az Itt összeírtak 1^50 előtt nem érkezhettek,, mivel a „szálló levél" 1.750-bcn. keletkezett. Az irodalom azonban ezt a forrást tartotta autentikusnak, s szu-loki németek betelepedését tévesen ítélte meg. 18 Szulokra vonatkozóan a szerzőknek elkerülte a figyelmét az is-, hogy 1750előtt nem szerepelt a település egyetlen megyei adóösszeírásban sem. Az 1726. évi tizedlajstrom sem tartotta nyilván. A megyéről készült pusztanévsor sem tartalmazta Szulokot. A fentiek meggyőződésem szerint biztosan alátámasztják, hogy az „1717. évi" összeírás valójában 1750. évi helyzetet rögzít. A conseriptor az ekkor szulok i első telepesként érkező zselléreket felsorolta, akik a következő „községalapító" csoportot jelentették: Petrus Fritz, Ignatius Zoha, Johannes Schneider. (Schncder?). Laurentius Miller, Johannes Vitmann (Wittmann)", Joannes Poss, fosephus Frank, Michael Weinhardt (Vainhart), Adamus Mihlisz, Georgius Prandner, Nicolaus Paur, Josephus Chiner, Michael Naypaur. 19 ', Az 1751/1752. évi forrásaink elemzése során eléggé általános jelenségként figyelhetjük, meg, ami korábban is ismert volt néhány falu esetében, hogy elsősorban a horvát és vend települő olyan falvakba is beköltözik,- ahol tisztán' magyar vagy német lakosság él. A légrádi szőlőhegyen, ahol csak-magyar zsel-lé.rlakosság található, öt horvát sorstársuk is letelepedett. Szenyérre,-ahol harminc magyar jobbágy- illetve zsellércsalád gazdálkodott, öt, horvát kért letelc-' pedéshez engedélyt. Kisfaludba egy, Miháldra kettő, Szentmiklósra négy vend •salad érkezett. Zicsre egy. Németi ad svábjai közé kettő, Sárd magyarjai közé három, Istvándi magyar faluba négy. Szabásra és Ncmcsdédre egy-egy horvát /seller letelepedéséről van adatunk. Két évtized múlva- is ott találjuk őket.' A szórványban élőkre úgy látszik semmilyen asszimilációs erő nem hatott még ekkor. . _ "'" \' ' Család- és névelemzési módszereinkkel többek között az asszimilációs je-, lenségek is jól elemezhetők. A 18. század első felére vonatkozóan, de 1770-es évekig bezáróari megállapítható volt, hogy az erős kisebbségben, vagy szórványban élő etnikai csoportok nemzetiségi mivoltát még semmi nem veszélyeztette. Nehézséget csupán az jelentett, ha a közelben nem volt anyanyelven iskola, vagy templom még nem épült és hitéletük gyakorlásában "semmilyen lehe- ' tőség nem mutatkozott.
