Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi falvak lakosságának további migrációja. A gazdasági-társadalmi mobilizáció néhány vonása a 18. század második felében
Sári magyar lakosságú település volt Kéthely és Varjaskér között. 1750-ben vagy előtte egy-két évvel németeket telepített a Hunyacly uradalom vagy valamelyik bérlője. Az 1751. évi adóösszeírás számba vette az „ex sveviae" érkezett zselléreket. Ezek Georg Jäger. Stephan Jager, Michael Litter. Joseph Litter, Jozcph Jager voltak. 13 Az úrbérrendezés esztendejében. [767-ben ismét felbukkan 20 telkes gazda, és öt házas és két hazátlan zsellért regisztrállak. A német telepesek továbbra is zsellérként eltek a településen. 1 ' 1 Sári jó kondíciójú magyar település volt, ahol a magyarok nagyállattartása fejlettnek volt tekinthető. A TS. század legvégéről vannak adataink arra vonatkozóan, hogy a faluban húsz zsellércsalád ól, s a tehenészet fejlett. Nem tudjuk azonban hogy az uradalom magas szintű állattenyésztése, a svájci tehenészet és a meri női juhtenyésztés, akkori nagyüzemi tenyészetében elterjedt módszerek hatottak-e a falu paraszti állattenyésztésére. A s/ázadforduló viszonyainak vizsgálatát a szigetvári kerület községeinek vázolásával fejezhetném be, szerencsénkre azonban, egy évtizeddel későbbről is rendelkezünk valamennyi, e térségben fekvő falura, családszintű összeírással. 1761-ben készített domestika segítségével pontosan nyomon követhetjük az esetleges változásokat, a nemzetiségi népessé"; helyzetében jelentkező sajátosságokat. 15 Mindenekelőtt utalnunk kell arra, hogy e térségben továbbra is teljesen magyar népességű települések is erős kondíció- és népességnövekedésben vannak. Jákó, Csököiv. G ige, Kiskovácsi (Kovácsi). Kadarkút. I lencse, i Icclrehely, Lukafa, Alsóvisnye, Béc, 1 latvan, Viszló, Apáti. Csertő, Pata. Basal, Hobol, Molvány, Poklost' (Poklos), Tótszentgyörgy, Mernye, Kiskorpád, Kisasszond teljesen magyar etnikumú falvak, egyetlen más nemzetiségű család ekkor nem lakott, nem vándorolt e településekre. A magyar jobbágyság döntő része kontinuusnak tekinthető a század elejétől. Lad a húszas évek végén a Kindsmaul család tulajdona volt. majd a Czinderyek kezébe került. 1749-ig e néven magyar népességű falu. Tizenegy magyar zsellér, eléggé szegényes vagyonnal került összeírásra. Somogy megye monográfusa szerint a Czindcry család [745-ben nemeteket telepíttetett. A gazdasági összeírások közül az 1752. évi említi először őket. Az évszámot kivételesen elfogadhatjuk, bár nem tudjuk a forrást, ami e/t alátámasztja, fiat évi kedvezményezettségük után kerültek regisztrálásra, ami nem ritka eset a németek vagy a szlovákok telepítésénél. Mivel két csoportba kerültek az összeírásba, feltételezhetjük, hogy két ütemben érkezhettek. Valamennyi házas zsellér, nagyon kevés állattal, ingósággal rendelkezett. Harmincnyolc háztartásban mindössze hat tehenet, két lovat és nagyon kevés disznót írtak össze. A ladi németség első csoportjában a következők voltak: Andreas Képfher, Philip Reiss, Joannes Fran g, Francisais Hermész, Laurencz Ubbli, Mathias Kessler, Georg Roth, Thomas Haiman. Ferdinandus Kintfritt, Laurencz Variant, Theodor Georg. A második csoportjuk: Henrich Maurer. Mathius S ars, Joseph Pace, Ignatius Till Henrick Hauber, Bernard Weber, Franz Klang, Franciskus Frank, Johannes Haffner, Cristophorus Rézler, Michaeies Czcgler, Bernard Hermann, Johannes Franz, Simeon Wissorg (?), Cristophorus Heninger, Antonius Hál, Georgius Kanczlcr, Joannes Nissli. Anton Fran g . Joseph Paur, Georg Szauter, Phüiph Zimmermann, Georg Czimmermann, Adamus Hammer (Hummer), Balthazar Imhoff, Josephus Neuhoff.
