Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek

gazdálkodni. Az esztendő végété újabb három zsellércsalád beköltözésére utalnak az iratok, nem véletlen, hogy a település a század utolsó harmadára többségében horváttá vált.

90 Segesdvár, amely korábban is erős horvát betelepüléssel gyarapodott, s vált népes faluvá, figyelemre méltó kontinuus sokác családokkal rendelkezett, újabbak bevándorlásával horvát többségűvé vált.

91 Ötvös, Kónyi, Szenta, Alsók, Csurgó magyar falvak. Csurgóra figyelemre méltó beköltözés indult meg az Inkey-uradalomból, elsősorban annak pusztáiról, főleg zsellérek. Ugyanekkor Vas megyéből kilenc zsellércsalád is letelepedhetett 1736-ban. Porrog érdemel figyelmet a nemzetiségi települések sorában. 1736-ban még kis magyar falucska. Joan Seramarics az első horvát telepes jobbágy, aki engedéllyel beköltözhetett a faluba. Bevándorlásuk ezt követően folyamatosnak tekinthető. A század hetvenes éveire horvát jellegű településsé vált.

92 Szentkirály magyar-horvát jellegű településsé vált a harmincas évek migrációja során. A harmincas évek végén azonban elvándorolhattak, mert tíz magyar és három horvát család került az adóösszeírás során a lajstromba.

93 Bükkösd települőben lévő magyar falucska, Nagymarton és ör (Eör) horvát faluvá vált. Érdekes migráció zajlott le másfél évtized alatt. 1720-ban fele etnikum volt horvát, fele magyar. 1736-ban mindössze Varga János magyar jobbágy élt itt, de az egykori horvát lakosok is elköltöztek és új jobbágyok ós zsellérek jöttek Szlavóniából.

94 Pátro, Belezna, Surd, Iharos, Iharosberény, Miháld, Tapsony magyar települések, amelyekben évenként cserélődve egy-egy horvát vagy vend család bukkan fel, hogy a következő esztendőben tovább költözve másnak adja át helyét. Belezna azután hat horvát háztartásával megállapodik, s a hatvanas években döntően horvát jellegű településsé változik. Szenyér a húszas években már módos horvát jobbágyaival jelentős település. A Radonics, Fillakics, Krizics régi lakosok, akiknek fiai is már önálló háztartásfőként kerültek összeírásra. Boda három horvát zsellércsaláddal és egy magyar jobbágyfamíliával került ekkor összeírásra, két évtized múlva teljesen horvát jellegű településként tartották számon. Tarany változatlanul vend-magyar helység. Névelemzések is alátámasztják más írott forrásainkat, amelyek ugyan később keletkeztek, s Tarany vend lakosságát a török utáni telepítéstől kontinuusnak tartották. 1710-es évektől a faluban található legrégibb vend famíliák a következők voltak; Dravec, Szeréé, Szlovek (Cslovek), 1724-től az új bevándorlók: Stephani Kolar, Vucsic, Joan Lovrencic, Vucskics, Ruzics. Vucskics népes zsellércsaládot kivéve, akik Szepetnekről költöztek be, valamennyien a Mura vidékéről telepedtek a faluba. Nagyatád (Rinya Attád) a török után magyarokkal és sokácokkal települt falu. A húszas években magyarok kerültek túlsúlyra, majd gyors elvándorlás következett és 1736-ra teljesen sokác népesség jellemezte. Hét teljes jobbágyés ugyanannyi sokác zsellérháztartás került feljegyzésre 1736-ban Az első betelepítéstől itt élő jobbágyok: Topolcsics, Odabasics, Mihalovics, Simoncsic, Sirovicsa. A Bregovacz (Bregovecz), Balatinacz családok tovább vándorolhattak. Üj horvát (sokác vagy bosnyák) családok költöztek a településre az 1730-as