Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek
években. Ezek a következők voltak: Birusíes, (zsellér, aki a falu bírája ís), Kovacsics, Kontak, Ladec, Bosnyák valamennyien zsellérek. Babócsa (Babolcsa) 1720-tól többségében horvátok által lakott település. Magyarok is érkeznek, valamint a Dráván túlról (Trans Drav. um. ex Sesveta.) új horvát telepesek: Radies, Kalcsics, Francsics, Vitrovic család. Mind a négyen negyed telket kaptak az uradalomtól. 9 '' Az 1720, 1724, 1729. évi forrásainkat vizsgálva megállapítható a Babócsán bekövetkezett népességi változások jellemző fejlődési vonala, amely a magyarság fogyásával és a horvát térfoglalással járt 1736-ra. 1724-ben még tizenhét magyar háztartást mutatnak ki a források, a horvátok tizenhat jobbágyilletve zsellérháztartást bírtak. 96 Az évtized végén regisztrált huszonhét háztartás közül mindössze négy magyar, azok is a zsellérek, akik közül csak a Hegedűs família tekinthető kontinuusnak. A magyar jobbágyok elköltöztek, s az új bevándorlók zsellérek: Bélavári Miklós Bélavárról, Kálmáncsai József Kálmáncsáról érkezett, Szabó György ugyancsak Bél avarról telepedett le. Berzence negyvenhét háztartással egyik legnépesebb településnek tekinthető. Az 1720-ban regisztrált horvát lakosság nagy része továbbra is a faluban élt. A negyvenhét adófizető lakosból huszonhét horvát. A családfők nevének jelölésével arra utalunk, hogy a század eleji forrásainkban is már Berzencén található jobbágyok illetve zsellérek voltak. Petrancsan (+), Mich. Marionics (+), M. Patranecz (+), Blasius (Novogradecz, (Nov. Adv. ex Slav. Derne), M. Vranics (+), J. Jankovic zsellér, G. Bosnak új telepes, Jakobus Loncsar „ex Novogradecz", G. Marovics (Maronics korábban), P. Dolanecz ,,ex Slav.", Mark. Sarlakovic, Marko Petracsan (+), A. Sobosicsan 1724-ben zsellérként, 1736-ban negyed telkesként került összeírásra. Michael Simonsics ugyanilyen mobilizációt mutat, M. Panics zsellér, Nik. Pokosics új jobbágy negyed telken. A. Virovecz, J. Bregovac, M. Virovec, J. Persies, új horvát zsellérek, J. Koblar és Maronics (Marovics) ugyancsak új zsellér telepesek. Thomas Maronics 1736-ban „ex Novograd" vándorolt be. 1720-ban élt hasonló nevű, talán a rokonságba tartozott. Végül 1735-ben Georg Bosnak (Bosnyák) ugyancsak „ex Novograd" érkezett, két évvel később negyed telken találjuk. A betelepülők egy része a Bács-Bodrog megyei Dernye községből költözött Berzencére. Kovacsevics, Patracsan, Sarlacsevics, Szobocsisanecz, Jelsics családok, valamint a magyar Géczy György. Mint látható, a különböző népcsoportokhoz tartozó jobbágy- és zsellércsaládok költözése nagyobb arányokban is folytatódik, a költözés úticéljáról eléggé megbízható információik voltak. A berzencei összeírásból tudjuk, hogy a betelepülők ismerték a lakosság összetételét, tudták, hogy horvát (talán néhány szerb?) faluba indulnak. Liszó forrásainkban 1726-ban szerepel először, addig valószínűleg pusztahely lehetett. Nyolc telkesjobbágy és tizenegy zsellérháztartást rögzít az összeíró 1736-ban. Az Inkey család telepített horvátokat, akiket itt találunk még a 19. században is. Kontinuus horvát jobbágycsaládok a következők voltak: Smodrics, Naposa, Kolarics, Vadlekk, Smolecz. Egy forrásunkban találunk utalást, hogy vendek lettek volna a falu szláv lakói. Azonban valamennyi 18. és 19. századi fő forrásunk horvátnak mondja őket, akik többsége Szlavónia különböző vidékéről települt be. A Bagola és Szentgyörgyvár határában lévő promontoriumot a liszói horvát zsellérek (nyolc háztartás) művelték közel háromnegyed évszázadon át. A fa-
