Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A népesség migráció felgyorsulása 1718-1720-ban

Lápafő Babolcsa Pál tábornok uradalmak előbb pusztafaluja, 1718-ra vált népesebb településsé Trcncsén és Nyitra megyékből érkezett szlovák telepesekkel. Az esztendő késő őszén Baranyából és Vas megyéből áttelepült magyarokkal, Borsodból újabb szlovákokkal növekedett népes faluvá. A bevándorlók nagyon szegények lehettek, két esztendőn át jóformán semmi vagyonuk nem került feljegyzésre.

20 Kaposvár mezőváros populációja érdekes képet mutat a török megszállást követő negyedszázadban. Eléggé nehezen vergődött előre a település. A vár, a hozzá tartozó palánk, katonai szempontból 1691-ig volt jelentős. Benépesedése a 17. század kilencvenes éveinek közepén erősödött meg. 1718-ban 76 háztartást tartottak számon. Döntően földművelő magyarokból állt, mindössze hat horvát családot lelhetünk fel közöttük. A mezőváros bírája, a kontinuus horvát család tagja, Jovan Petrovics, és Joan Kolompár. A betelepülés igen erőteljes a vizsgált esztendőben és igen változatos a térség is, ahonnan a bevándorlás történt. Legtöbben Vas vármegye magyar falvaiból érkeztek. Ketten a „horvát királyságból", egy família „Ex Carinthus", azaz Karintiából, számottevő jobbágycsalád telepedett le Baranya, Zala, Fehér vármegyékből. Egy szlovák család Turóc megyéből vándorolt be.

2/ Vámosra és Gamásra egy-egy, Vas illetve Tolna megyei magyar jobbágycsalád vándorolt be, erősítve annak magyar jellegét. Somogyvár 1717-ben népes magyar-horvát település volt. A magyar népesség enyhe fölénye látható. A község nemzetiségi összetételének megfelelően két bírát választott: a horvát Joannes Prvicset és Magyar Jánost. Tótgyugy 1718-ra, a század elejétől folyamatosnak tekinthető vend betelepüléssel népes magyar-vend faluvá változott. Többségük a Muraközből érkezett. Akadt közöttük horvát Szlavóniából érkező jövevény.'

8 Kisberényben ugyancsak éltek horvátok. Nemzetiségi megoszlása az összeírás idején: fele magyar, fele horvát jobbágy illetve zsellér. A telkes jobbágyok magyarok, a zsellérek horvátok. Az erőviszonyokra utal az is, hogy a bírók csak magyarok voltak 1701-1718 között. Lengyeltóti magyar-horvát népességű település. Negyvenhárom magyares huszonegy horvát háztartást találunk a faluban. A horvátok egész és fél telkes jobbágyok, a magyarok között az újonnan települtek zsellérek. A község bírái: Mato Bradonics illetve Koppány János. Nagy, népes település Buzsák. 1717-1719 között a betelepüléssel a falu lakossága megduplázódott. A népesség fele horvát (sokac) jobbágy volt, az öt zsellér közül három ugyancsak horvát. Táska kétharmada magyar jobbágy, akik különböző somogyi falvakból vándoroltak a faluba, egyharmada vend, kevés szlavóniai horváttal. A nemzetiségi lakosságú falvak gazdálkodásának eléggé gyér adatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy teljesen önellátók voltak. A kereskedelemnek, még szatócskozás formájában is alig van halvány nyoma. Ötvenkét településen csak falusi kovácsok működtek, feltűnő, hogy mindössze 11 malmot találunk az összeírt kerületben. Figyelemre méltó, hogy a lakosság névadása a származási hely mellett, a foglalkozásból eredően a különböző mesterségekre utal. A 17. század végi és 18. század eleji névadásban döntő tényezőnek tűnik. Az összeírt ötvenkét falusi kovács közül ötvenegy, azaz 99,9%-uk vezetékneve, nemzetiségüktől függetlenül: Kovács, Kovac, Kovacz.

2U A magyar, horvát,