Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
Somogy megye nemzetiségi népessége a 18. század, végén és a 19. század első évtizedében - Somogy megye nemzetiségi települései Rumy Károly megyeleírásában
Rumy szerint Agarév - valószínűleg a legpontosabb megállapítás - vendmngyar-horvár nemzetiségű falu. A 18. század végi, valamint Rumy-kortársforrások horvátokat említenek csak. :i " Aracsot helyesen katolikus horvátok által lakott településnek említi. Bélavár (Bclevár) szinten horvát település. Bodvica többségében horvát, de figyelemre méltó magyar népesség is élt itt, Rumy is így jellemezte a falut. Bolhó is pontos meghatározást kap nemzetiségi szempontból, ti. tisztán horvát település Rumy szerint is. lláromfa a legtöbb forrásban horvát-magyar nemzetiségű falunak van jelleme/ve, Rumy helyesen mutat rá, hogy vend-magyar település, az ugyancsak vend lakosságú taranyi plébániához tartozik/ 1 ' lícnész valamennyi forrásban, Rumynál is horvát-magyar népesség által lakott település. Németladot Rumy is a Czindery család által németekkel (svábok) telepített falunak jellemzi, akik híres dohánytermesztők. Valamennyi római katolikus. Patosfa Rumy szerint magyar-horvát település. A tanulmányunkban felhasznált források inkább arra utalnak, hogy a magyarság a 18. században végig, a 19. sz. első évtizedében csak szórványként élt a faluban. Péterhida hasonlóképpen Patosfához, magyar-horvát nemzetiségű lakossággal telepített falu volt, némi magyar többség volt jellemző Rumy Károly korában. Szentes ugyancsak magyar-horvát falu. A többség horvát volt a 18. században, Rumy Károly működése idején közel azonos számban éltek itt magyarok és horvátok. Szulok katolikus németség lakta település, ahol minden forrás egybehangzóan a dohánytermesztést emeli ki, Rumy megjegyzi, hogy ,. . . . Az itt termelt dohányt a legjobbnak tartják egész Somogy vármegyében . . ." Tarany Rumy jellemzése szerint vend és magyar nemzetiségű 32 falu volt. A 19. század legelején keletkezett források közül több magyar településnek, jeles statisztikusok és szerzők horvátok lakta falunak mondják. Egyértelműen Rumy Károlynak van igaza. Még a huszadik századi autentikus dokumentumok is utalnak arra, hogy Tarany helységbe a 18. században vendeket telepítettek, akik közel kétszáz éven át megőrizték identitástudatukat és nemzeti sajátosságukat, nyelvükct.' 1;! Vízvár magyar-horvát nemzetiségi jellegében valamennyi forrásunk egységesen foglal állást. A babócsai járási falvak után harmincnyolc puszta felsorolása ugyancsak népességi adatok nélkül történt. Más forrásokból tudjuk, hogy Tarnócára a 18. század utolsó évtizedében horvát zsellérek letelepítése történt Széchényi Ferenc földesúr részéről. Összefoglalva Rumy Károly megyeleírásának nemzetiségi vonatkozásait, több fontos megfigyelést konstatálhatunk. A 18. századi német és horvát telepítésű falvak jellegüket tekintve megszilárdultak, megerősödtek. A nemzetiségi népesség többnyire a sikeres falvakban élt, azaz kiemelkedően gazdálkodott. A német települések különösen eredményesek. A dohánytermesztésből, valamint a vörösbort termelő szőlőskertekből a fellendülő tájI r î
