Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
Somogy megye nemzetiségi népessége a 18. század, végén és a 19. század első évtizedében - Somogy megye nemzetiségi települései Rumy Károly megyeleírásában
Kiskeresztúr Kercseligcthcz hasonlóan római katolikus német telepesekkel (Schmidcgg birtok) erősödött meg a századfordulón. A viszonylag kis szántó mellett figyelemre méltó szőlészetet alakítottak ki, s a vörösborral részt vettek a had î konjunktúra helyi piacán. Magyarújfalu a török után puszta, majd fokozatosan faluvá erősödött. A századfordulón, 1710-20 között valószínűleg elpusztult valamilyen járvány következtében. Rumy magyar-német falunak mondja, a katolikus németeket a Niczky család telepítette le a hatvanas évek második felében. Potony horvát falu, Rumy is annak jellemzi. Révfalu lakosai a szerző szerint horvátok és csak néhány magyart említ. Igen pontosan jellemzi, valamennyi más forrásunk ugyanezt támasztja alá. Meg kell jegyeznünk, hogy a település a 18. század elejétől ugyanilyen lakossággal, nemzetiségű struktúrával jelenik meg forrásainkban. Szentborbás horvátnak jellemzett falu, valamennyi általunk elemzett forrás is annak mondja a 18. század első évtizedétől. Hozzá kell tennünk még, hogy az itteni horvátok a szlavóniai Verőcéből származnak és a családok zöme 1700-tól kontinuus lakos a faluban. Szentlászló az egykor tiszta horvát, majd horvát-magyar népességű falu Rumynál tisztán német telepesekkel bír, pár magyar család maradt meg, mindkét nemzetiség római katolikus. Rumy Drávasztárát tisztán horvát katolikusok által lakott településnek tartja. Más forrásokból tudjuk, hogy több magyar család a török megszállás megszűnése óta a faluban kontinuus lakos. Tótújfalu a török után puszta, majd a húszas években részint magyarok, részint horvátok települtek be. Rumy csak római katolikus horvátokat említ, ami a [8. század végére vonatkozva megfelel a valóságnak. A járás ötvenöt összeírt pusztájára vonatkozóan alig kapunk népességi adatokat. Más forrásból ismerjük, hogy Damalos (Domolos) pusztán, amely Zsibóthoz tartozott, négy szigetvári származású szerb család élt a század nyolcvanas éveiben. Lukafa, Némctlukafa Bőszénfához tartozó puszta, amely cseh és német családok lakta település, ahol üvegfúvás hozott mesterség volt. 29 / 8 Enyczd. M a rca d óp usztákr a gazdasági összeírásokban találunk olyan utalást, hogy Esterházy svábokat (svevi) telepített le 1770-ben. Rumy nem tud róla, lehetséges, hogy az ő munkálatai idejében már nem éltek ott? Hasonlóképpen van nemzetiségekre adatunk a Niczky-uradalomhoz tartozó Nádfőpusztáról, ahova 1770-ben svábokat (svevi) telepítettek, akik Rumy munkálatai idején már Kercseligetrc húzódtak. Rumy a pusztákon nem említ népességre vonatkozó adatokat. Egyik kivétel Tótváros, ahol megjegyzi, hogy néhány évvel korábban kezdték betelepíteni. Kiegészíthetjük ezen megállapítását utalva arra, hogy Festetics Lajos németeket telepített 1790 és 1805 között ide, s a puszta 1807-ben már népes faluként került a postalexikonba. Rumy Károly ötödik járásként a Babócsait sorolta fel kéziratában. Barcs mezővárost és Babócsát nemzetiségi szempontból pontosan írta le. E szerint Babócsa magyar-horvát mezőváros, Barcson magyarok, horvátok, németek laknak. Többségük római katolikus, de a németek egy kisebb része lutheránus.
