Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A népesség migráció felgyorsulása 1718-1720-ban

gyük hozzá Szlavónia nyugati területeiről, továbbá a Muraközből valóságos paraszti vándormozgalmat eredményezett. Ugyancsak Wellmann utal arra is, hogy a peremvidékekről beáramló horvát, szlovák, magyar stb. népcsoportok jobbágy népessége nem állapodik meg vándorlásának első állomásán, hanem továbbköltöztek, keresve jobb természeti és társadalmi lehetőségeket, miközben magukkal sodorják azokat, akik már meggyökereztek. A betelepülő, majd tovább költöző jobbágyság és zsellérség csoportjait az is a továbbvándorlásra késztette, hogy a földesúri terhek alól szabaduljanak, ha a szerződés kedvezményes esztendői lejártak. A valóságos népességkörforgást az is lehetővé tette, hogy országosan, de a megyében is a valóságos földesúri függőség megszilárdulása, a tényleges birtokba vétel elhúzódott. DélDunántúl köznemes és kisnemes birtokos urai is kénytelenek gyakran elismerni, hogy a birtokaikra önként költözők szabad emberek. Néhány korai kontraktus világosan jelzi, hogy a jobbágyi kötöttségek ellenére igen előnyös keretek között kezdhették a terület átalakítását. Tekintsük át Somogy megyében az első évtized legvégén kibontakozott és egyre erőteljesebbé váló migrációs körforgást. Mindenütt rápillantunk a magyarság helyzetére is, azonban elsősorban témánkra koncentrálva, a nem magyar népcsoportok megyei mozgását kísérjük figyelemmel. Sajnos a tömegadatokat szolgáltató források nem maradtak meg hiánytalanul. A betelepülés, a migrációs körforgás, a ,,transmigráció" tendenciái azonban a nemzetiségi népesség körében így is jól megfigyelhetők. Vizsgálatunkat a „Kaposi Districtus"-ban kezdjük, I7r8-i9-ben. Tab hat magyar jobbágycsaládból állt, akik valószínű kontinuus lakók. A Felvidékről folyamatosan szlovák jobbágyok költöztek a faluba. 1718-ban Jan Macsko Zsolna mellől, Georgius Pakorna Nyitra megyéből. Egy év alatt Zalecsak, Vabro, Kucsera, Murovcsek, Hutaneczky, Bellahubek, Zelanek, Beharccz családok ugyancsak a Felvidékről telepedtek le. A családnevek elemzése alapján megállapíthattuk, hogy huszonhárom szlovák jobbágy- illetve zselércsalád élt Tabon a hat magyar família mellett.

18 Miklósi 1717 i 8-ban települt falucska. A conseriptor a jövevények származási helyére is utalt, amelyből elénk tárul a betelepülés valóságos folyamata. A falunak mindössze egy telepes, kontinuus magyar lakója volt ekkor, aki jobbágytelken élt: Takács Mátyás. Michael Bona (Bonná), Andreas Pruspan zsellérek, akik szlovákok, ekkor érkeztek Komáromból, Nyitra megyéből. (Ex. Cottu Strigoniens. advenae.) Fél esztendővel később ugyanonnan vándorolt be Andreas Hugyovics (Hudovicz). Nevető Mihály Nyitra megyéből érkezett. (. . . . advena ex cottu. Nitriensis.) Bende Pál Kecskemétről vándorolt vissza régi hazájába. (Ex Cottu. Bach. Kecskemeth.) Florváth Ferenc, másutt Franjo Horváth, akiről nem tudjuk magyar e vagy horvát, Vas megyéből jött. (. . . ex Cottu. Castri Ferrei.) Valamennyien zsellérek. A népes Nagyberénybe 1718-ban Veszprém, Tolna és Vas megyei magyar zsellérek és három jobbágy települt.

19 Hidvégvárosba Tolna és Vas megyei magyarok érkezését rögzítette az összeíró. Bálványosra ugyancsak magyarok érkeztek Tolnából. Ságvárra Veszprém megyei zsellérek költöztek. Endrédre Komárom megyei magyarok települtek. Szóládra tovább folytatódott az 1716ban regisztrált Zala megyei és Vas megyei magyarok betelepülése. lu