Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

VII. A Schmerling-provizórium korszaka (1861. nov. 5 —1865. dec. 10.)

feladattal kellett megbirkózniok: egyrészt rendkívül rövid határidőre be kellett fejezniük az újoncozás előmunkálatait, másrészt az utolsó bizottmányi gyűléseken kiadott több mint 240 ügyirat intézése foglalta le a tisztviselőket. Súlyosbította a helyzetet, hogy az ügyiratokat rendkívül hiányosan kapták kézhez, szükségessé vált azok újabb rendezése, és nem utolsó sorban súlyosbító körülmény volt az — Mérey szavait idézve —. hogy „a lelépett tisztviselő uraknak gyámolító segélésére. szíves eligazgatására és sokszor szükséges felvilágosítására" nem számíthattak.

323 Nyolc hónap szünet után újra megindult a törvénykezés munkája, az utolsó ítélet Somogyban polgári perben 1861 áprilisában született. Január 8-án kezdődött a büntetőtörvényszék munkája. A tisztiszék elé terjesztett kimutatás szerint a leköszönt tisztikartól átvett rabok száma: 301 a jan. 8 óta elítélt rabok száma 101 402 közülük a váci fegyházba került: 47 kiszabadult: 157 197 a tisztiszék ülésének idején a megye börtönében volt: 205 vizsgálat alatt állt: 178 összesen: 383 rab A volt úrbéri törvényszék is feloszlott, de munkája eredményeként 202 úrbéri per munkálatai fejeződtek be. Tizennégy pert másod-, tizenhetet pedig harmadfokú bírósághoz utaltak. A közlekedési helyzet javítására csak kevés intézkedés történt, de az adott helyzetben vérmes reményekre nincs is ok. „csak a status quo-t tűzhetjük ki működésünk céljául" — jelentette ki a főispán. Fellendülést csak az hozhat, ha a megye tehetősebb s a közjólét. ipar. anyagi gyarapodás ügyét felkaroló földbirtokosai közös erővel „a majdnem tökéletes pangásban sinlődő kereskedésnek emelésén és virágzásán" munkálkodnak. Erre most kedvező alkalom is kínálkozik, hiszen a Székesfehérvárról Pécsen keresztül Eszékre vezető vasútvonalat Kaposváron is keresztül kívánják vezetni.

324 Az eredmények felsorolása után borongóssá vált a főispán hangja, amikor a közbiztonság helyzetének elemzésére tért át: „... itt meghiúsult minden igyekezetünk és fáradságunk, meghiúsultak reményeink, melyeket működésünk kezdetén intézkedéseink czélszerűségébe helyezénk. de midőn ott hol rablókat és zsiványokat üldözünk még ezeknél bűnösebb orgazdákkal kell küzdenünk, ott. hol a békés polgár életét és személyét veszélyeztető gonosztevőt a lakosok pártolják ... nem csoda, ha a rablók ellen tett legerélyesebb hatósági intézkedések siker nélkül maradnak." Valóban, a közbiztonság helyzete változatlanul aggasztó, egymást érik a rablótámadások s úgy néz ki. hogy a hatóságok tehetetlenek.

324 Megycszerte nagy vihart kavart az 1863. december 10-én elkövetett sörnyepusztai rablótámadás, melynek során négy fegyveres rabló támadt a kastélyának