Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)
VII. A Schmerling-provizórium korszaka (1861. nov. 5 —1865. dec. 10.)
kell akadályozni. Ehhez a feladathoz kellett Mércynek Somogyban is a megfelelő embereket megtalálnia. Az 1861 decemberében összeállított listán csupa ismerős, a Bach-korszakot is kiszolgált névvel találkozunk, akik mind a birtokos nemességhez tartozók: 1. alispán: Bernáth József 2. alispán: Kelemen Lajos Főjegyző: Folly József A Bach-korszakban kialakított hat „kerület" helyett visszatértek a hét „ősi" járásra: Központi járás főszolgabírája: Nagy Miklós Kaposi járás főszolgabírája: Vörös Vince Igali járás főszolgabírája: Roboz Pál Babócsai járás főszolgabírája: Hcrmann István Szigetvári járás főszolgabírája: Hegyessy János Marcali járás főszolgabírája: Csorba Ede Csurgói járás főszolgabírája: Stephaits Richárd A hivatalnokok adatait tartalmazó „minősítvényi táblázat" 3l7-nak az a rovata, amely a képességeikre, magatartásukra vonatkozó megállapításokat tartalmazza, telve van semmitmondó megállapításokkal mint. pl. „dicséretes igyekezet", „illendő magatartás". Végső megállapítás minden esetben a következő: „további szolgálattételre alkalmas". A tisztikar sok nehézséggel küzdött, mert a nép még nagyobb ellenállással fogadta őket mint az 50-es évek idején. Folly József lemondása után a főjegyzői állás 1863 decemberéig betöltetlen maradt, míg Vutkits József személyében akadt rá vállalkozó. 318 Maguk a tisztviselők is bizonytalannak érezhették helyzetüket, tartva a provizórium megszűnésétől, ezért Pálffy Móric már 1862. február 15-én sokszorosított körlevélben 319 igyekszik a kedélyeket megnyugtatni és felhívja a főispánokat, hogy „alkalmilag, szóbeli úton bizalmasan" értesítsék beosztottaikat, hogy „a jelen kivételes kormányzat a felingerelt kedélyek lecsillapítása, a kellő rend helyreállítása, a közigazgatás és törvénykezésnek kellő kerék-vágásba vitele végett levén legfelsőbb helyen elrendelve, mind addig, míg ez üdvös cél elérve ... nem leend, teljes épségben fenn tartani fog". E tekintetben tehát a jelenlegi tisztviselők állása biztosított, annál is inkább, mert a kormány a megyei szervezet rendezésekor elsőrendű feladatának tekintette azt. hogy amenyiben a tisztviselők „az előírt irányban" hűségesen, szorgalmasan, erélyesen járnak el. anyagi biztonságukról, állásukról a kormány gondoskodni, tekintélyük fennntartása felett őrködni fog. A főispán feladata csupán annyi, hogy „őket ernyedetlen buzgalomra serkenteni" igyekezzék. Még ugyanennek az évnek szeptemberében a helytartóságtól újabb leirat 320 érkezett, mely a megyei tiszviselők „jelen állásuk szilárdsága" iránti bizalmát volt hivatva megerősíteni. Privitzer helytartósági tanácsos arról a határozatról értesíti a főispánt, melynek értelmében a jövőben fegyelmi kérdésekben a megyei hivatalnokokra is ugyanazok a szabályok érvényesek mint az államhivatalnokokra. Feltehető azonban a szervezés alkalmával a megyében olyanok is hivatalhoz jutottak, akiknek alkalmazása „politikai tekintetben meg nem bízhatóságuk miatt" nem kívánatos, de az új rendelet értelmében állásukból fegyelmi úton el
