Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

VII. A Schmerling-provizórium korszaka (1861. nov. 5 —1865. dec. 10.)

VII. A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM KORSZAKA (1861. november 5. — 1865. december 10.) A magyar országgyűlés augusztus 22-én történt feloszlatása egyenes következménye volt az Októberi Diploma ellen megnyilvánuló, mind általánosabbá váló tiltakozásnak. Ez a „lázadással határos, nyílt ellenszegülés"'

311 az osztrák kormányban további rendkívüli intézkedéseket érlelt. Mivel úgy látták, hogy „a hatóságok fennálló szerkezete és a bűntctőtöjvénykönyv addigi alkalmazási módja" mellett a rend helyreállítása nem lehetséges. 1861. november 5-én új kormányzási rendet vezettek be Magyarországon. Az 1860 decemberében államminiszterré kinevezett Schmerling nevével fémjelzett rendszer a magyarok „jogeljátszásának" elvét felelevenítve az abszolutisztikus, bürokratikus kormányzáshoz való visszatérést jelentette.

312 Provizóriumnak, átmeneti állapotnak nevezték Schmerling négy évig tartó rendszerét, amely katonai bíráskodás életbeléptetésével, a politikai igazgatás terén az alkotmányos jogok felfüggesztésével, a törvényhatóságok munkájának feloszlatásával az önkényuralom rendszerének megújítását hozta az országra. November 5-én az uralkodó kinevezte gr. Pálffy Móric altábornagyot — az első magyarországi csendőrezred volt parancsnokát — királyi helytartóvá . a magyar udvari kancellária élére pedig az a Forgách Antal került, aki korábban mint a kassai kerület főispánja, majd Csehés Morvaország helytartója már bizonyította aulikus voltát. Mellette, tárca nélküli miniszterként Esztcrházy Móric volt hivatva tompítani az „új abszolutista hullám káros kihatásait".

313 Schmerling nem volt új név az osztrák politikában. Schwarzenbcrg kormányának igazságügy-minisztere, de ebből a kormányból 1851-ben kilépett, mert polgári liberális nézeteit nem tudta összeegyeztetni az akkori rendszer módszereivel, „centralista nézeteiben azonban alig különbözött az uralkodó rendszer képviselőitől".

314 Rendszerének sajátos ellentmondását a legújabb magyar történetírás így jellemzi: „A közigazatásban a továbbéltetett magyar és a központosítás következményei szerint kialakított összbirodalmi elemeknek sajátos keveréke alakult ki." Ilyen körülmények között nem csoda, hogy rendkívül nehéz volt olyan személyeket találni, akik hajlandók voltak hivatalt vállalni, „a vonakodás nagyobb mérvű volt. mint a Bach-korszakban".'

1

*' Nézzük most már hogyan alakult a helyzet Somogyban azután, hogy Jankovich főispán és a megyei tisztikar benyújtotta a lemondását. Forgách november 4-én kelt levele értelmében addig, amíg Somogy „beligazgatása" iránt további intézkedés nem történik, a közbiztonság fenntartását, az iskola- és az árvaügyek intézését „kevés számú tagokra szorított választmányokra" kell bízni. Alig tíz nap elteltével, november 3-án írta alá Forgách Antal azt a kinevezési okmányt, amely Mérey Károly addigi 1. alispánt állítja a megye élére.

316 A megújított önkényuradalmi rend alapelve az volt. hogy az 1860/61-ben Magyarországon újraéledő forradalmi szellem terjedését minden eszközzel meg