Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

III. Somogy a világosi fegyverletétel után — az ostromállapot évei (1849. szept.-1854. máj.) - 7. A pénzügyigazgatás kiépítése

később a kerületi biztos ismét tájékoztatást kér az addig végzett munkáról. Tallián azonban a tőle már többször tapasztalt kényelmességgel kezelhette az ügyet, mert válaszában megvallja, hogy „az előmunkálatokat olly igen sürgetőknek nem tartván", nincs felkészülve a jelentéstételre. Megnyugtatásul azonban közli, hogy utasította a járási szolgabírákat. hogy a községek elöljáróit az adórendszer céljáról és hasznáról világosítsák fel és tapasztalataikról tegyenek jelentést, illetve utasította őket a községi választmány megalakítására. Az ügyvezetők díjazásával kapcsolatban aggodalmának ad hangot: ez a költség — a kormánylap alapján — a községeket terheli, „holott annyi jövedelme csak igen kevés helységnek vagyon, melyből ezen díjazás megtörténhetne..."

2

™ Az adófizetés nyomasztó teherként nehezedett a lakosságra, mely ha tehette — ellenállása jeleként — igyekezett gátolni az adó beszedését. Az 1850-es évek „hangulatjelentései" szinte kivétel nélkül erről számolnak be. ízelítőül néhány példa az 1852-es év szolgabírói jelentéseiből: A karádi járás bírája írja: „azt tagadni nem lehet, hogy az adó ellen lázonganak, hanem az természete az adózónak".

201 A csurgói járásban az adót több községben csak exceutio útján tudták behajtani.

202 A megyeszerte tapasztalható elégedetlenség egyik alapvető forrása volt a gyenge közbiztonságnak.