Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)
III. Somogy a világosi fegyverletétel után — az ostromállapot évei (1849. szept.-1854. máj.) - 4. A forradalomban részt vett személyek elleni megtorló intézkedések
iszonyodom..." — írja. Arra az esetre, ha kérését nem fogadnák el. Sárközy kilátásba helyezi, hogy kész a törvényszéki hivataltól is megválni, semmint „hogy magamat — mint becsületes ember — ollyasmire kötelezzem, mellynek teljesítése rám nézve lehetetlenné vált, s a morális megbecstelenítésnek egy neme rajtam szárad..." 130 Haynau 1850. április 16-án elrendelte a katonai kerületi parancsnokságoknak a megyei és városi börtönök bizottsági felülvizsgálatát. A felülvizsgálat elrendelésére azért került sor. hogy megállapítsák nem tartanak-e fogva olyanokat, akiket a forradalmi kormány tartóztatott le. azért, mert hűek maradtak a trónhoz. Haynau egyúttal arról is meg akart győződni, milyenek a magyarországi börtönviszonyok. így a vizsgálati jelentések kitérnek a börtönök állapotára, belső berendezésére, a rabok ellátására. A vizsgálatot bizottság végezte a megyefőnök és egy tiszt jelenlétében. 131 A Somogy megyei helyzetről készített hivatalos összesítés 132 306 rab adatait tartalmazza és a személyi adatok mellett kitér az őrizetbevétel napjára. (Tag der Anhaltung) okára, (Verbrechen. welcher ihm zur Tat gelegt wird) illetve a büntetés időtartamára (Strafdauer). Figyelemre méltó, hogy a 306 letartóztatottból 247-et 1849 augusztusa után — zömében 1849 októbere és decembere között vettek őrizetbe. Elkövetett vétségként legtöbb esetben csavargás szerepel, csak elvétve jegyzik be a hivatalos hatóságok a letartóztatás okaként a forradalmi eseményekben való részvételt. „A rabok javító foglalkozását czélozva" a megyeház épületében még 1839-ben létesült egy posztógyár, amely „igen jó pokróezokat s különbféle posztókat készített, úgy hogy nyilvános árverésen pesti kereskedőkkel is megmérkőzött". 133 1854-ben azonban beszüntette működését. A megyefőnökség a börtönben fogva tartott rabok foglakoztatása ügyében tervezetet készített, megállapítva annak szükségességét, hogy „... (a rabok) ne csak közmunkával, mely helyben annyi nem mutatkozik, miszerint minden rabot elfoglalni lehessen, hanem más helbéli magános gazdák által illő bér mellett kézi munkával elfoglalva legyenek". 134 A tervezet szerint azok. akik rabokat kívántak alkalmazni Hermann kaposvári főbírónak jelentették be ezirányú kérelmüket és a főbírói hivatal határozta meg. hogy „kiknek lehet személyes jellemüknél fogva munkára rabot hívni". A munkaidőt nyáron 7-11 111. 14-19 óra, télen 8-11 ill. 13-17 óra között szabták meg. A raboknak kifizetett „illő bér" a téli hónapokban napi 4 Kr., a nyári hónapokban 8 Kr. volt, amelyet naponként a főbírói hivatalnak kellett befizetni. Minden rab, aki magánmunkán volt. szabadulásakor a végzett munkához mért útravalót kapott. Azt, hogy a befolyt összegből mennyit lehet a börtön javítására fordítani, a megyefőnökség határozta meg. A vizsgálati fogság idejére valamennyi járási székhelyen tömlöc állt rendelkezésre, ezek legtöbbje azonban nem felelt meg rendeltetésének: „... ha két-három egyénnél több záratik be a typhus betegség kifejlésétől lehet tartan-7,L\-> _ j rta K ov á cs Szigetvárról és az általa rajzolt kép általánosnak mondható. Újak építésére azonban megfelelő anyagi eszközök hiányában nem kerülhetett sor. A megyefőnökséget a későbbiek során is rendszeres jelentéstételre kötelezték a börtönök tárgyában. 136 Az ott fogva tartott rabok ellátása jelentős energiát kötött le. az 1850/5l-es év költségvetéséből több mint kilencezer Ft-t fordítottak a mintegy 350 rab ellátására.
