Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

III. Somogy a világosi fegyverletétel után — az ostromállapot évei (1849. szept.-1854. máj.) - 4. A forradalomban részt vett személyek elleni megtorló intézkedések

A megyei hatóságoknak a legtöbb gondot a I »,szlopy fivérek elfogatása jelentette. Noszlopy Gáspár 1849 augusztusának elején hagyta cl Somogyot. Röviddel a világosi fegyverletétel után a pesti kerületi hadbíróság felszólította Augusz Antalt, hogy részletes személyleírást adjon a Noszlopy fivérekről, tájékozódjon vagyoni helyzetükről, forradalmi tevékenységükről, ez utóbbiról megbízható tanúk eskü alatt tett vallomását is csatolja.

137 Augusz a Csorba József megyei főorvos által készített személyleírást körözteti, amelynek segítségével 1853 februárjában elfogják és március harmadikán Jubál és Sárközy társaságában kivégzik Noszlopy Gáspárt.

138 Tovább folyt a hajsza a volt honvédek után. különösen felgyorsultak az események az 1850 végén végrehajtott újoncozás idején. Nyilvántartás elkészítésére szólították fel a járási szolgabírókat azért, hogy a volt honvédek „a haza szolgálatára. Ő felségének hív seregei közé besoroltassanak". November 15-én kelt Gcringernek az a levele,

139 amelyben tudatja a megyefőnökséggel, hogy miniszteri rendelet értelmében az egész monarchiából 76 000 újoncot kell kiállítani, ebből Magyarországra 16 250. Somogy megyére 479 fő jut. Rendelkezik Geringer levele a lebonyolítás módjáról is: az egyes községekre illetve városokra eső kontingenst a megyefőnök a szolgabírák bevonásával állapítsa meg. Közli, hogy a szolgálati idő nyolc év. Mindazok a hivatalnokok és községi elöljárók, akik az újoncállítás során különösen kitűnnek buzgalmukkal, „biztosak lehetnek abban, hogy méltányos elismerésben részesülnek" (... einer biliigen Anerkennung gewiss sein können). Mindazokat a „rosszindulatú egyéneket", akik az újoncállítás ürügyén ellenséges agitációt fejtenének ki. a legnagyobb szigorral üldözni kell. a felelősöket hadbíróság elé kell állítani. Geringer levelében világosan áll előttünk a magyarokkal szemben alkalmazott módszer kettőssége, — a legnagyobb szigor és az arra méltók megjutalmazása — amelyet már Kempen korábbi naplóbejegyzéseiben is olvashattunk.

140 Egy héttel később érkezik a megyefőnökségre Augusz levele.

141 amely elrendeli az újoncozás haladéktalan megkezdését és december végi befejezését a megyében. Járásonként egy-egy sorozóbizottságot (avatóbizottmányt) állítanak fel. külön felhívja Augusz a figyelmet arra. hogy a katonai orvosok hiányát civil (polgári) orvosok igénybe vételével is pótolhatják, a felelősség azonban mindenképpen a katonaorvosoké. Azokat pedig, akik azt az álhírt terjesztik, miszerint a volt honvédek besorozása Magyarország meggyengítését szolgálná, szigorúan felelősségre kell vonni. Még a konzervatív, aulikus érzelmű Zsedényi Ede is úgy jellemzi az osztrákok intézkedését, hogy az az egész ország területén „igen nagy megütközést váltott ki".

142 Hiába volt azonban a felelősségre vonással való fenyegetőzés, a katonáskodás hosszú időtartama, az idegen vezényszó, a szigorú, gyakran kegyetlen bánásmód oda vezetett, hogy aki csak tehette, megszökött az újoncozás elől. 1851 januárjában Vörös István rinyaújlaki. Vörös Mihály kazsoki és Mikó István kistamási lakosok ellen adnak ki elfogató parancsot, egyúttal az érintett községek vezetőit is kérdőre vonják, hogy adjanak számot az eltűntek hollétéről.

143 Egész komoly következménnyel járt az erőszakkal besorozott honvédek zendülése Pakson — amint az Forster Károly Tolna megye főnökének Auguszhoz írott leveléből kiderül.

144 „A megye részéről besorozott újonezoknak a múlt hó 23-ik napján Pakson lett átvonulások alkalmával a paksi lakosok egy részében oly rossz szellem mutatkozott, hogy némellyek által, kiket azonbafi más jólelkű lakosok félvén a bosszúállástól, megnevezni nem mertek, a fennebb nevezett