Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)

V. Forrásadatok Segesd XI-XVII. századi topográfiájához

10, ábra: Segelsd várd 1664-ben. (Az Országos Képtárból.) Részlet Somogy

Vármegye monográfiájából

tartósága, határszéli „szigete”. A (kertekkel, kellemes levegővel és vízzel ellátott településen 60 családnyi rája, vagyis 300 (magyar ún. szolgalakos él. (10., 12. ábra)

„Van egy dzsámija, (két mecsetje, egy főiskolája (medresze), egy elemi iskolája, egy fogadója és fürdője, s elegendő számú boltja... valami díszesebb és csinosabb bazárja és előkelő emberei nincsenek...”

Ez a török leírás nagyjából megegyezik Eszterházy Pál Mars Hun- garicusából közölt, \1664-es ábrázolással.'592 Viszont ennék az ábrázolásnak a részletes .régészeti értékelését, valamint az 1687—88-as visszafoglalás utáni, így az 1690-ben a várról készített leírást a későbbi régészeti fejezetben kívánjuk közölni. Ugyanakkor valószínűnek látszik, hogy az 1688 szeptemberében 'kelt, a Kanizsa környéki végházak fel- égetési parancsa Segesdet is érintette. A Batthyányak levéltárában szereplő irat közli, hogy „Batthyány a végházakat is csak égettesse fel.. . ha semmi sepcectusa nincs az végházaknak .. .:!93

A részletesebben közölt XVI—XVII. századi adatokból végső soron tehát az derült ki, hogy a királyi, királynéi székhelyen — a XI—XIII. százsadban létező vár (földvár) területén lehetett a XIV—XVI. századi cddfrum, castellum, amelyet legkorábban 1526 ytán végvárrá (palánk92