Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
I. Honfoglalás, állam- és egyházszervezés kora
ható, jobb oldali ellenerődje ismert, az ún. Nárciszos nevű, 4,3 ha alap- területű, kb. 230x220 m-es téglalap alakú, 2 m (helyenként 1 m) magas sánccal rendelkező, két részből álló területen. Jelenleg — a török korban is használt — várnak a 7 bástyája figyelhető meg. A vár típusa, elhelyezkedése alapján biztosnak látszik, hogy a Nagyatád környékén folyó három Rinya-ág; a szabási, a taranyi, a lá- bodi, majd az egyesült Rinyák moosaras árterületein átvezető észak— déli fontos útvonalak, valamint a különböző átkelőhelyek, révek őrzésére keletkezhetett. Külön szó lesz majd a Dráva ballpartján, illetőleg a somogyi felén lévő Árpád-kori várakról, így Bélavárról, valamint az ún. királyi útvonalakhoz csatlakozó Csurgóról, Zákányról, amelyek egy-egy királyi, királynéi udvarhe'yet is jelölnek. A középkori utak használatát jelzik a különböző vám- és révhelyek említései. Hiszen (Nagy) Atád már 1395-ben vámmal szerepelt. 1430-ban említik az Atád és a Henész iközötti révet. 1454-ből ismerjük a taranyi- Rinya mellett lévő Debred (Döbrög) vadum-ot, azaz révet. A tőle délre lévő Babócsa ugyancsak vám- és révhely, csakúgy, mint Barcs, ahol a mellette lévő Bölcső helységben 1389-ből egy drávai kikötőről is tudunk.37 Ugyancsak fontos útja miatt említették 1406-ban Berzence várát, valamint Kadarkútét 1383-ban. Hencsét 1446-ban, majd Gyékényes, Zákány vámját és révét.38 Ha a Dráva-parti Bélavár, illetőleg Örtilos a »forrásokban révhelyként nem is szerepel, bizonyos, hogy az ott levő korai nagy méretű földvárak ugyancsak a Dráva-parti átkelőhelyek biztosítására szolgálhattak a X—XII. században. A Segesdtől Babócsa irányában — a Rinya partján — lévő átkelőhelyek, útvonalak biztosítására kialakított földvárak, birtokközpontok, az államalapítás idején, majd az Árpád-ikorban is javarészben királyi, királynéi kézben voltak. így Atád földvárát, révjeit és vámhelyét a so- mogyvári ispánság (Alma), valamint a délebbre levő pácodi földvárat, átkelőhelyét a szentkirályi, a besenyői népek őrizték. Déli irányból — a Babócsa várában székelő — német eredetű Tiboldok, illetőleg a lábodi uradalmukhoz tartozó népei vették körül, és biztosították a királyi, királynéi uradalom falvait, valamint a segesdi királynéi székhelyet. A Segesd—Nagyatád—Babócsa útvonal a királyi, királynéi Dráva menti és az északra lévő települések, birtókolk közötti közvetlen összeköttetést teremthették meg. Hiszen a déli, a Barcs, Belcsa, Aranyos falvak, a jól jövedelmező Dráva menti kikötővel, rév- és átkelőhelyekkel, illetőleg az aranyosi királyi udvarházzal együtt egészen a XV. század elejéig királynéi kézben voltak. A Segesd—Nagykanizsa útvonal leágazásai lehettek a zákányi, a berzencei, :a csurgói curtisokhoz vezető útvonalak, a hozzájuk tartozó várakkal. A fontos hadiút Zákányt, (Somogy) Udvarhelyet, Bélavárat is érintő 22
