Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)

I. Honfoglalás, állam- és egyházszervezés kora

Somogyvár esetében is láthatjuk azt az erős veszprémi egyházi ha­tást, amely a veszprémi csatában Koppány ellen győző István király, valamint a veszprémi püspök révén formálódott ki. Ugyanakkor fontos, hogy a Koppány ellen harcba vonuló István seregéről szóló források még a német lovagok csatában való részvételét és szerepét is kihangsú­lyozták. A német lovagoknak Koppány leverésében játszott fontos sze­repét mi is bebizonyítottuk! Somogy megyében ugyanis a korai Árpád­korból ismert öt őshonos (?) nemzetségből négy (a Rád, Harc, Győr és Tibold) német eredetű volt. Ezért kapták a Vencellin-Rádiak a dél-ba­latoni részt \(Látrány—Rádpuszta környékét), a Harc-nemzetség Őrei környékét, míg a Győr-nemzetség Kaposvár vidékét és a Tiboldok — Babócsa birtokközponttal — egy nagy dél-somogyi uradalmat. Az utóbbihoz tartoztak a mai Nagyatád területén és környékén levő lábodi uradalom falvai: Simon (Simonfalva), Tivadar (Tivadár), Szentmihály, Kohány, Pácod.30 Az államalapítás-kori dél-somogyi királyi birtokok központja Se- gesd, ahova be'torfkolltak a fontosabb kereskedelmi és egyes vélemények szerint a hadiútvonalak. Ezzel kapcsolatban kell megjegyezni, hogy a Segesddel foglalkozó, egyes helytörténészek Segesdet gyakran a Segesta, Segestum, római várossal tévesztik össze. Segesta (Sisak) ,Száva-parti vá­ros volt, amelyről Ransanus így írt:31 Somogy megyét Somogyvárról nevezték el, azon a vidéken volt egykor Segesta, az igen régi város, amelyről a korábbi geográfusok is megemlékeztek. Segesd, a tőle délebbre fekvő fontos római kori várossal, Sisakkal (Segesta, Segestum) semmiképpen nem tévesztendő össze. Csakúgy, mint a Segesdiensis a Segesdiensis-szel, Vagyis Szegeddel.32 A Várnai Dezső által33 1974ében közölt római hadi- és kereskedelmi útvonal a Sávolyon, Szőcsénypusztán és a Somogyváron keresztülfutó ággal Segesdnél találkozott. Nagyatádon, Babócsán át futott a Dráván túl, Verőcén keresztül a Pécs irányába tartó másik út. ^Ugyancsak Seges- den keresztül Kisbajom, Csököly, Kadarkút, Hedrehely, Patosfa érinté­sével Szigetváron át haladt tovább. Fontos római út tartott a Dráva bal partja mentén és Barcsnál lépte át a folyót, majd Vízvár, Bélavár érin­tésével — Légrád közelében — tért át újra a bal partra. Ezeket az ős-, illetőleg római kori fontosabb útvonalakat használ­ták az Árpád-korban is. Csupán a XV. századtól, de főleg a SXVI—XVII. században alakultak ki az újabb, főleg Ausztria és Olaszország felé irá­nyuló tranzitútvonalak. Ekkor már Somogyvár és a hozzá vezető dél- balatoni utak (köztük a régi hadiutak), csökkentett szerepet játszattak. Buda felől Tolnáig a Duna parton — a régi hadiúton — haladó út Szekszárd, Pécsvárad, Pécs, Sziget, Kálmáncsa, Babócsa érintésével fu­tott Bélaváron, Csurgón, Zákányon, Gyékényesen át Pettau felé. Ehhez, illetőleg az alföldi útvonalhoz Dunaföldvár alatt csatlakozott a Tamásin, Somogyszilen, Hetesen, Segesden, Kanizsán át vezető — a Somogy bel­sejét is érintő — fontos út. A késő középkorban, a Dráva mentén, korábbi római eredetű Ár­pád-kori útvonal jelentősége maradt meg egyedül, így a XVIII. század­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom