Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
VI. Régészeti és művelődéstörténeti emlékek Segesdről
Ezt a nagyon fontos rezidenciális kápolnát — az 1756-os, az 1862— 63-as rombolás után ,— végleges pusztulás 1962—64-ben, a víztorony felépítésekor érte! Éppen ezért a víztorony környékén 1981-ben folytatott régészeti kutatásaink során már csupán a XIII—XVI. századi kápolnához, illetőleg főképpen a Szent Katalin templomhoz tartozó temető (1687—1770) sírjait találhattuk meg! Nézzük meg azonban az itt talált temető sírjainak a rövid leírását! Hiszen egy templom körüli temető, Ny—K-i tájolású, koporsós sírjai kerültek elő. (1—2. kép) A sírok egymás felett két rétegben feküdtek. A késő középkori temetőnek ezt a szakaszát az 5. számú sír fehér és kék üveggyöngye, valamint a III. Ferdinand (1637—1657) ezüstdénár töredéke és a környékén előkerült késő reneszánsz könyvveretdísz keltezi a XVI—XVII. századra. (2. kép 2—3) A 9. számú koporsós sír két csizmapatkója, valamint a növény- ábrázoláisos, rátétlemezes bronzgyűrűje és a kis, ón—ólom ötvözetből készült mellkeresztje is a jellegzetes késő középkori temető melléklete. A temető feltárt részét a domb É-i szélén előkerült, a temetőnél korábbi épület, K-en és Ny-on pedig egy Árpád- és középkori vár sáncárka zárta le.5:!3 (22. ábra) Az ún. felsődomban tehát három: egy XIII—XVI. századi ún. vári kápolnát, a Szent Katalin egyházat (XVII—XVIII. század és a Parra- gi—Csöröncsics (rrta Bozsóki) földön lévő, ismeretlen titulusú Árpádkori egyházat azonosíthattunk! A vártól Ny-ra lévő másik dombon, az ún. Váralján 1982—1987 között tártuk fel a segesdi civitas és oppidum Árpád- és középkori, török kori maradványait. Az 1984—85-ös régészeti feltárómunkánk során (amelyet a Baracsi földön folytattunk) .került elő a város magja, piactere, a hozzá tartozó egyházzal, illetőleg a temetővel. (17—18. ábra, 3—9. kép) Találtunk egy széles, ferdén futó téglafalmaradványt, amely talán a közelben előkerült temető zárófala is lehetett. Tőle ugyanis D-re Ny— K-i tájolású, koporsómaradvánnyal ellátott, részben bolygatott sírok csontvázai kerültek elő. Ezek, valamint a domb legdélebbi peremén tálalt, párhuzamosan, Ny—K-i irányba futó falkiszedések egy összefüggő falrendszert, a temetőhöz tartozó egyház falait jelezték. Ez az építmény — a környékén feltárt pártas, a párizsi kapcsos, pénzleletes, Ny—K-i tájolású sírok alapján az Árpád-korra, illetőleg a XIV—XV. századra datálható! (6—9. kép) Vagyis, már 1984wben megtaláltuk a civitas, illetőleg az oppidum a város és a mezőváros piactér .környéki egyházát, a temetővel és a környékén lévő kúriákkal, gazdasági épületekkel! Ásatásunk csúcspont jaként, 1985-ben az említett nagy kiterjedésű temető D-i szélén tártuk fel a megközelítőleg 20x7 m-es, egyenes záró- dású szentéllyel rendelkező, támpilléres, gótikus egyházat! A templom szentélyében még a díszes téglaoltár maradványát is meghatározhattuk! Vagyis, előkerült a város, a mezőváros, kiemelt jogállású, ún. ekemptus plébániaegyházának a maradványa.'11'1 (A nem a veszprémi püspökhöz tartozó, hanem kiemelten közvetlenül az esztergomi érsek fennhatósága 121
