Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
VI. Régészeti és művelődéstörténeti emlékek Segesdről
Véleményének ellene mondanak a ferences források, amelyekben határozottan szerepelnek, hogy a „vár helyén bukkantak a hatalmas oszlopra, amely nemzetségi címerrel volt ellátva. . . Mellette két vitéznek (?) csontját is megtalálták.” Vagyis, csontvázak felett vagy közelében feküdt a Báthori Katalin-sírkő! Ezt a követ 1979-ben emeltük ki ideiglenes helyéről, a római katolikus templomtól DK-re l'évő Mária sziklakápolna talapzatából.531 A két darabra tört vörös márványlap 1945 után került feltárási helyére. Előtte j— a megtalálás után — a templom toronyfalába falazták, majd 1945-ben a torony pusztulása után sérült, hiányos állapotban helyezték át. Mit ábrázol ez a faragott, díszes kő? A kövön világosan látható egy redőzött (lebegő) ruhába, köpenybe öltözött szárnyas angyal, aki valamit (címert?) tart. A kívül párkányszerű szegéllyel ellátott, középen fúrott díszből induló S-alakú motívumok melett, 'kívül egy sorozat ro- zetta, valamint párhuzamos vonaldísz (zárja, külső szélei legömbölyítettek. Az angyal jobb felé félköríves, töredékes ivinditásban végződik. Fölötte egy négyszögletes táblában . . . ICUS ... AVIA . . . AQIST . . . ISSIM . . . CATERINA . . . VIVENS . . . olvasható. A másfél méternél alig hoszabb, negyed méter vastag vörös márvány síremlék másik felén (arányos tükör ábrázolás szerint) ugyancsak egy angyal állhatott. A 'két angyal tarthatta a félköríves mezőben lévő címert (címereket?), illetőleg a felső feliratmezőt. (32. kép 5—6.) Kinek, vagy kiknek a sírfeliratát takarta ez a kő? Világosan olvasható, hogy egy rangosabb, Katalin keresztnevű nőről van szó a szövegben. A darab stílusa, kivitelezése a XV. század végére, a XVI. század elejére utal. Ez a főrangú nő pedig Báthori Katalin volt, 1474- től a segesdi birtok tulajdonosának, Marczali György főispánnak a felesége.532 Véleményünk szerint a Marczaliak a várban lévő XIV'—XV. századi rezidenciális kápolnát (ahová a Felsőlendvaiak is temetkeztek!) használták kegyúri kápolnaként, temetkezőhélyként. Azért temették ide az utolsó Marczali László i(+ 1488) édesanyját, Báthori Katalint is. Ez a kegyúri kápolna a ferencesek kezelésében, pasztorálása alatt működhetett a XIII—XVI. században! Ilyen — a Marczaliak által patronált — kápolnáról kettőről is tudunk Segesden! Hiszen a Szent János é|s Szent Anna kápolnát több ízben is javadalmakkal látták el a Marczaliak, majd jogutódaik, a Báthoriak. (14. ábra) A kettő közül biztosan tudjuk, hogy a Szent Anna kápolnában a ferencesek is miséztek! Valószínűleg ebbe — a ferencesek által használt — kápolnába temették el a Felsőlendvaiak, Báthori Katalin után, 1532—1535 táján Báthori György somogyi főispánt, a segesdi főkegyúri, Véleményünk Szerint ez a kápolna pedig csakis a várban lehetett! Megegyezett a király, a királyné által legkésőbb a XIII. században a várba épített rezidenciális kápolnával, amely a Felsőlendvaiak (mint segeisdi főispánok!), majd a további segesdi főrangú birtokosok, -a Marczaliak, a Báthoriak temetkezőhelye is lett! (14—16. ábra) m
