Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

nem tette lehetővé, így Noszlopy Gáspár a harcból győztesen került ki. Noszlopy — jól tudva honnan indult a támadás — a Pesti Hírlapban így összegezte helyzetét: Ö nem gazdag atyának gyermeke. Igaz csak csekély polgári tetteinek köszönheti fáradtságos munkájú állását, ő azonban nem szokott visszarettenni. Somogyban az „ . . . új tisztikar nem gondolva népszerűsége kockáztatásával, [a jövendőre is oda [működend, hogy a szabadsággal a törvényes \rendet [fenntartsa, de másik szemével gondja lesz afelett is őrködni, nehogy a százados \igába görnyedt ártatlan nép vére fiolmi vámpyrok által kiszivassék."

77 Mindezekre a demagóg álforradalmárokra és a régi feudális kormányzási módszereket visszasiratókra Noszlopynak gondja volt. Amikor Noszlopy Debrecenben Kossuthnál beszámoló jelentésen volt, a somogyi reakció mesterkedéseiről a kormányzót meggyőzte.'

8 Noszlopy Gáspár érezvén a feszültséget kormánybiztossága körül, május 14-e után kéthetenként bizottmányi gyűlést tartott. Valamennyi fontos, a megyei bizottmány elé kerülő ügyre ezentúl kínos figyelmet fordított. A törvényes utat és a hivatalos ügyintézés pontos menetét is betartotta, és betartatta. Május 14-én 58 napirendi pontot tárgyaltak. A hivatali kinevezések mellett a nemzetőrség felállítását és összeírását rendelték el. Jelentős számban tárgyalták meg a császári megszállás alatti kiadásokat, a beszállásokat és a napidíjakat. Természetesen ezeket nem fizették ki.

79 A június 1-jei bizottmányi ülésen Noszlopy elnöklete alatt összesen 47 napirendi pontot tárgyaltak. Ezek többsége két témát ölelt fel, a katonaállítást és a földfoglalásokat. Közölte ekkor Noszlopy a bizottmánynyal Szemere Bertalan májusi két levelét is, melyben a kormánybiztosi hatáskörében megerősítette és az addigi tevékenységét elismerte.

80 A megyei bizottmány ekkor az új tisztviselők kinevezését megtárgyalta és ezt jóváhagyta. A belügyminiszter ekkor hagyta jóvá a Noszlopy által kinevezett rendőrfelügyelőt, Pomutz György személyében.

81 Pomutz György (1819—1882) gyulai születésű román—magyar származású ügyvéd, a szabadságharc érdekes, színes alakja volt. Pomutz Noszlopy katonáival augusztusban Komáromba ment, ahol a vár rendőrfelügyelője lett. Amerikába emigrált, ahol üzleti ügyek és telekspekulációk révén meggazdagodott. 1861 decemberétől az északi hadseregben hadnagy. Két év múlva a pittsburgi ütközetben kitüntette magát és főtisztté nevezték ki. 1865. március 13-án címzetes dandártábornok. Később 1866 és 1878 között szentpétervári amerikai konzul. Közben tönkrement és Péterváron 1882-ben szegénységben halt meg. A bizottmányi gyűlés a hadsereg megyei újonckontingensét is tárgyalta, melyből a megyére 882 fő esett. Az 1831 előtt született újoncokat ezután Szabadkára, az ott alakított tartalék sereghez kellett küldeni.

82 Ugyanakkor a megyei védőrség létrehozását is jóváhagyták. Létszámban a megyei sereg a mintegy 1000 fős gyalogság és a 200 fős lovasság, akiknek egy év lenne a szolgálati idejük. Később az egység a 127. zászlóalj elnevezését kapta.

8:i A megyei állandó védsereg felállítását májusban a Barcsnál betört horvát sereg is indokolta.