Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

II. A diákévek

Noszlopy Antal halála után, a családtól Gáspár pesti jogászkodása jelentős anyagi erőfeszítést követelt. A családfő elhunytával a peres dolgok, az adóslevelek, a jogos és jogtalan követelések a vrácsiki gyászévet beárnyékolták. A család oldalági rokonai és a hitelezők özvegy Noszlopyné birtokát rövidesen a megyén zárolni akarták. Az otthon lévő ifjú Antall képviselte ekkor anyja érdekeit. Antal, amikor 1839 februárjában Pesten a királyi táblánál járt; „...Gáspár öcsém akkor itt jogász, távozásom előtt a jogász táncmulatságra, Tóth Lőrinc tisztelt barátom pedig a Kaszinóba bál jegy et nyújtott."

08 Bátyja visszaemlékezéséből, valamint a pápai főiskolások felvételi könyvében Noszlopy Gáspár saját kezű bejegyzéséből tudjuk, hogy Pápa előtt Pesten tanult. Az 1836 óta vezetett főiskolai törvénykönyv 407. sorszám alatti bejegyzéséből megtudható, hogy 1839 őszén a 2. évesek grádusába Boros Péter és Lázár Lajos közé vették be Noszlopy Gáspárt. A többi beírt adata ismert.

59 Feltehető — az iratok hiánya miatt teljes valószínűséggel nem állítható —, hogy Noszlopyt a pesti jogászév eredménytelensége, valamint a család nehéz pénzügyi helyzete kényszerítette Pápára. A pápai főiskolára való kerülést a család dulkal születésű rokona, Stettner György főiskolai tanár segítette. Stettner Pápán hét éve a jogot tanította. Stettnert az idősebb Noszlopy Antalhoz rokoni barátság is fűzte. A jómódú rokon a családnak gyakran pénzt is kölcsönzött. Stettner 1848-ban németes nevét Zádorra magyarosította. „A Helvetia! valllástételt követők Pápai Főiskolájának elrendelése és törvényei" címmel vezetett iskolai törvénykönyv 1—170 pontban, a főiskolásak életét szabályozta. A beiratkozott hallgatók, miután elolvasták a tekintélyes mennyiségű paragrafust, aláírásukkal ezek tudomásul vételét hitelesítették. A 15 szakaszra osztott felvételi könyv első szakasza a főiskola diákönkormányzását is rögzítette. A törvénykönyv intézkedett a diákok ruházkodásáról és a városi tartózkodásról is. Érdekesnek tartjuk a büntetéseik fajtált is. Mivel Gáspár Titusz öccsével 1840—41-ben a Horváth családnál, a főiskolától távolabb lakott, reá jóval kevesebb főiskolai törvény vonatkozott. A főiskolán a mulasztásokat fokozatonként szigorúan büntették. Az órák mulasztásáért, a késésért, a nem figyelését, a házi feladatok elmulasztásáért, valamint a készületlenségért büntetés járt. A szigorú megdorgátás, a bezáratás, a bocsánatkérés, a 12 órai elzáratás és az egyházi consistórium elé idézés voltak a büntetési fokozatok. Az iskolán kívüli rossz magaviseletet például pénzbüntetéssel sújtották, ami 1—2 garas lefizetésével kezdődött és a diákság jelenlétébeni megvesszőztetéssel végződött. Súlyosan büntették a korcsmározást és a táncolást is. Ez a kintiakókat érintette elsősorban. A verekedésért szintén komoly büntetést járt.

00 A jogakadémián 1832-ben tanszéki változás történt. Ekkor külön tanfolyam is létesült, melynek a kinevezett tanára Stettner György lett. A jogi kurzus a következő tantárgyakkal bővült a köz- és magánjog mellett: Jogtörténet, bányajog, büntetőjog, váltó- és kereskedelmi jog, hivatalos stílus, valamint a politica tantárgyak kerültek oktatásra.

61