Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

II. A diákévek

A főiskolán, Noszlopy Gáspár tanulmányai idején az 1839—1841. évek­ben a következő tanárok tanítottak: (A fennmaradt dokumentum 1841. július 12-i keltezésű, amely valamennyi tanár személyi anyagát tartal­mazta.) Ekkor a pápai főiskola kormányzója (rektora) Széki Béla (1814— 1871) volt, aki a Baranya megyei Kölkeden, ahol apja lelkészkedett 1814­augusztus 29-én született. Iskoláit Mohácson, Gyönkön, Halason és Pá­pán végezte. A pápai főiskola után a berlini egyetemen tanult. Hét nyel­vet ismert anyanyelvén kívül. Egyháztörténetet, hittant és héber nyel­vet tanított. 1938 óta tanított a pápai főiskolán. Stettner György (1799— 1866) Vas megyében Dukában, 1799. július 3-án született. Iskoláit Kő­szegen, főiskoláját Pápán és Győrött végezte. Anyanyelvén kívül öt nyelvet ismert. 1832-ben 11 évi ügyvédeskedés után lett pápai főiskolai tanár. Itt a polgári, a büntető, a váltó és keresik edeimi, a bányajog, va­lamint a politikai tudományok tanára volt. Ö fordította le az osztrák polgári törvénykönyvet. Fiatal éveiben több szépirodalmi lapban pub­likált. A MTA 1835-ben tagjává választotta. Húszévi oktatómunka után, 1852-ben a soproni főtörvényszék bírája volt. 1855-ben a bécsi legfel­sőbb semmítőszék, később pedig a hétszemélyes tábla bírája lett. Tarczy Lajos (1807—1881) a Komárom megyei Hetényben, 1807. de­cember 6-án született. Iskoláit Komáromban, majd a filozófiát és a teo­lógiát Pápán végezte. Innen a bécsi és a berlini egyetemre ment tanul­ni. Anyanyelvén kívül öt nyelveit ismert. 1833 óta tanította a természet­tant, a mértant, a bölcsészetet és a német nyelvet. 1840-ben az MTA tagjául választotta. Tarczy megismerve Hegel bölcsészetet, azt Pápán elsőként tanította. Ettől később eltiltották. Hatalmas képzettségű, fá­radhatatlan elme volt, akinek több tucanyi könyve és tanulmánya ma­radt fenn. Tanítványai rajongva szerették, mivel előadása élénk és vilá­gos, a tanulókkal szembeni bánásmódja pedig korrekt és humánus volt. Bocsor István (1807—1885) az akkori Veszprém megyéhez tartozó Enyingen, jobbágycsaládban, 1807. október 18-án született. Iskoláit Enyingen, Lajoskomáromban és Pápán végezte. Innen a főiskola után Berlinbe ment bővíteni ismereteit. Anyanyelvén kívül 6 nyelvet ismert. 1837 óta tanította a francia nyelvet, a nevelési tudományokat és a tör­ténelmet. A francia forradalom történetét magyarul adta elő és ekkor a városka érdeklődő lakossága is megjelent. Óráit magyarul tartotta. Elő­ször gimnáziumi tanár, illetve igazgató volt, majd a főiskolán tanított. Nyomtatásban több munkája jelent meg, melyek a magyar jogi iroda­lom forrásértékű munkái lettek. Kéziratban tucatnyi jegyzete, valamint előadása a magyar és az egyetemes történet köréből maradt fenn. For­radalmi nézete miatt 1849 után évekig üldözésben volt része. Czibor Ferenc (1797—1886) az Esztergom megyei Bucson, 1797. már­cius 21-én jobbágycsaládban született. Iskoláit Losoncon és Pápán végez­te. Innen a berlini egyetemre ment tanulni. Anyanyelvén kívül öt nyel­vet ismert. Nevelősködés és lelkészkedés után, 1838-ban a pápai főiskola bölcsészeti katedrájára választották meg. A filozófiai tanulmányokat, a görög és a latin nyelvet tanította. 1845 decemberében a kömlődi lelkészi stallumért hagyta ott a főiskolát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom