Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

V. Az illegális felszabadító mozgalom évei

mindent kövessek el, adjam el a háznál lévő ezüstöt és pénzzel próbálkozzam kiszabadításán. Egy kocsi élelmiszert kérek a levél átadója által küldeni. Hogy Erzsébeten segíthessek, kérek tőletek 4—500 forintot e hónapban. Pénzért az Istenüket is megtagadják ezek a hiénák. Szeretném, ha ezeket a dolgokat rögtön elküldenétek Horváth barátommal. — A legújabb események Franciaországban azt a biztos reményt nyújtják nekünk, hogy ha előbb nem a jövő tavaszon nagy fordulatok történnek, hazánk elnyeri szabadságát. Óvatosságból adjátok el minden birtokotokat, jövő márciusban eldől a sorsunk. Ismerek több családot, akik szintén ki fognak vándorolni, mert most még isteni, Ausztriában lakni, mert most még félelemből nem mernek zsarnok módjára fellépni. De ha egyszer biztonságban érzik magukat, akkor olyan nagyok lesznek az adók, hogy a nép csak igavonó barma lesz a zsarnoknak. Horváth barátom többet fog Nektek mondani".

19 November elején a Foktőre érkezett pesti és dunapataji önkéntesekből egy kisebb csapatot szerveztek. Feladatuk elsőnek az volt, hogy Gindly Antal császárhűségéről ismert földbirtokostól pénzt szerezzenek. A toborzottak elégedetlenkedtek. November 10-én, mivel Gál visszalépett az akció vezetésétől — azaz nem jött le Tolnába, — Nagy Albert vette át az irányítást. A csoport tagjai Nagyon kívül Hegymeghy Sámuel ügyvéd, Kovács (Halas) János és Mező Sándor ger jeni, Beke Sándor, Beke István, Geller Károly és Hallási Sándor dunapataji parasztok voltak.

80 Maga Noszlopy nem vett részt az akcióban, ő Foktőn maradt. A hadbírósági Votum inforrnativum szerint, Gindly kirablását Gál József tervezte és Nagy Albert hajtotta végre. „Nagy ahogy mondja: abból a célból történt, hogy Noszlopynak pénzt szerezzenek... Ez a rablás politikai célok érdekében történt és Noszlopy volt az, aki erre a rablásra felbujtott.'*

1 Az osztrákok mindenesetre a Gindly-ügyet teljes egészében Noszlopy nyakába varrták, pedig ennek a források ellentmondanak. Az akciót Nagy Albert vezetése alatt, 1852. november 10-én este 6 óra tájban hajtották végre. A betyárszűrökben és fekete ruhaszövetből készült álarcokban megjelent csapat a kastély konyhaajtaját felfeszítette, majd a folyosón védekező háztulajdonost megtámadta. A fegyverrel ellenálló Gindly Antalt a dudakodásban Nagy Albert lőtte le, s miután „ . . . anélkül, hogy az urilak szobáiba mentek volna, magukkal vivén elesett s meglövött háztulajdonosnak aranyóráját, a pisztolyát s egy nagyobb kézi tsengetytyűt." A szolgabírói vizsgálatból rövidesen kitűnt, hogy az egész akció alig negyedóráig tartott. A csapat vezére csendőrnek öltözött „sisakban, köpenyben és fehér felöltőben, karddal és bognesos puskával volt fegyverkezve és kezén fehér kesztyű volt". Angyal szolgabíró megjegyezte a megyei császári főnöknek küldött jelentésében, hogy a cselédek leírásából a kastélyban megjelentek „ ... nem mind a mezei gazdák és pásztorok osztályábul valók voltak". Értesíti tovább, hogy nyomozása szerint az álruhások Pest megyeiek voltak, mivel aznap Magyariban a Duna melletti csárdákban két kocsira való gyanús ember fordult meg és lehetséges, hogy ismét átkeltek a Dunán.

82 A vizsgálódásból kitűnt, hogy