Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

V. Az illegális felszabadító mozgalom évei

aznap Ger jen felől 2 kocsin embereket láttak Tengelic felé utazni. Az akció idejét jól választották meg, mivel Kölesden vásár volt. Sajnos arra Nagy és Noszlopy sem számított, hogy lesznek közöttük olyanok, akiket felismernek. A tengelici sikertelen akció után, a csoportban pánik tört ki. Négyen közülük Zichy Jánosné kistengelici csőszét kényszerítették ezután a befogásra, aki a szekszárdi vámhídig szállította őket. „Válamennyien mind szűk, térdig érő szűrben voltak és mindenkinél jegyver volt, kettőnek szűre jehér, kettője barna volt", — jelentette november 12-én a szekszárdi főszolgabíró.

83 A nagy apparátussal megindult közigazgatási és katonai nyomozás rövidesen megállapította, hogy nem egyszerű betyártámadásról volt szó, hanem az osztrákok hívével való leszámolás volt. Bár ez utóbbit nem sikerült a császáriaknak meggyőzően bizonyítani, hiszen a lakást nem kutatták át és az okozott kár is kevés volt. A Gindly-ügy után Noszlopynak és Nagynak sikerült Pestre menekülni. A Sárközbe elrejtőzöttek után azonban nagy erővel indult a nyomozás. A szálak elsősorban a közigazgatás részéről a bujkálok körül kezdtek szorulni. November 13-án Dunaszentgyörgyön Csuti János tehénpásztortól érkezett a megbízható személyleírás. Csuti látta „amidőn két kocsival Tengelic jelé mentek és egyet közülük meg is esmért".*'

1 Néhány nap múlva a hatóságoknak sikerült a Sárközben elrejtőzöttek nyomára jutni. A hónap végén a gerjeni és a dunapataji parasztokat, Mező József szökött katona kivételével elfogták.

8

"' Az elfogott parasztokat a gyorsított hadbírósági eljárás során, a Gindly-féle gyilkosság és rablás címén kötél általi halálra ítélték. 1852. december 20-án Kovács János, Beke Sándor, Beke István, Geller Károly, H allai Sándor és Mező Sándor parasztokat Pakson végezték ki. December 31-én pedig Pesten Nagy Alberten és Hegymeghy Sámuelen hajtották végre a halálos ítéletet.

80 21. A csapda és az eljogatás Noszlopy Gáspárt a vállalkozás kudarca és a magánélete összeomlása után, az addig reá jellemző óvatosság és leleményesség sajnos elhagyta. 1852. november 16-án, minden különösebb biztosítás nélkül a délutáni órákban (három órától) földalatti harcostársait a pesti Bástya utcában levő Vay házba, találkozóra hívta. Mindezeket néhány nap alatt szimatolta ki Wargha István, Podolsky rendőrfőbiztos ügynöke. Wargha valószínűleg a nehéz helyzetben levő bujkálok közül valakit megkörnyékezett. Most is a fecsegést, az illegalitás szabályainak a meg nem tartását sikerült kihasználni. Wargha mögött ekkor már gazdag besúgói múlt állott, mivel százakat juttatott börtönbe és sokakat hóhérkézre. A múltjáról, Kempen emlékiratában olvashatunk. „Később 1853 elejéig bizalmas szolgálatokat végzett a magyarországi katonai kormányzat számára, ezek rendkívül gyümölcsöző eredményekkel jártak, és megszerezték személyének a teljes bizalmat.'*

1 Wargha működése révén, azután a detektívek helyszíni elrejtésével megkezdődtek a letartóztatások. Az