Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
I. A Noszlopy család
Vrácsik község sok hasznavehetetlen földdel, sík fekvésű, homokos határú volt. A község Kaposvártól mintegy 22—23, a legközelebbi községitől, Somogysárdtól pedig 2—2,5 kilométerre terült el. A Somssich család Vrácsik környékének egy réséét még 1697-ben kapta. A sárdi Somssich-ág a későbbi években birtokát itt nagymértékben növelte. Az 1806. január 8-i megyei nagygyűlés (1958. sz. határozata szerint) elrendelt birtokösszeírása alapján, Vrácsik község 1586 holdjából Noszlopy Antalnak 646 1/2 hold volt a birtoka. Két rokonának, Berzsenyi Istvánná és Berzsenyi Benedek családjának hasonlóan ugyanennyi föld volt a birtokában, Sörnyepuszta határában Noiszlopynak és a két Berzsenyinek további 60—60 magyar holdját írták össze. 13 Noszílopy vrácsiki földje IV., a sörnyei pedig II. osztályú volt. 1807-ben, a nemesi felkeléskor megajánloitit hadiadókor (subsidium) Noszlopy Antal évi jövedelmét 765 forintban vallotta be. 14 A napóleoni háború idején, az 1806-os katonaállíitásikor Noszlopy Antalt 3/8 gyalog katona kiállítására és 58 forint 50 krajcár fizetésére, valamint 7/8 po:zsonyi mérő rozs és 2 3/16 pozsonyi mérő zab szolgáltatására kötelezitek. 15 1814-ben bár birtoka közben nőtt, az újabb subsidium kivetésénél a Noszlopy által fizetett összeg a III. osztályú 60 és a IV. osztályú 706 4/8 hold birtoka után 47 forint és 87 krajcár volt. 16 A község lakossága az első hazai népszámlálásikor 307 fő, a házak száma pedig 43 volt. A férfiak száma 153, míg a nőké 154 voilt. 17 A férfiak közül 11 fő volt nemes. Ezenkívül 64 zsellér és 17 egyéb kategóriájú férfit írtak össze. A község birtokosai között találjuk Bárány Pált, Benkő Sándort, Berzsenyi Istvánt, Berzsenyi Jánost, Berzsenyi Benedeket és Takács Józsefet. A XIX. század derekán (1848) pedig a Noszlopy-családot, Berzsenyi Móricot, Bárány Imrét, Madarász Károlyt, Fodor Emmát, Bárány Gusztávot, Bárány Szidóniát és az 540 holdjával közel húsz éve a második legnagyobb birtokost, sárdi Somssich Miklóst találjuk. 1848-ban a birtokosofc között van a 7 holdas Péterfai család egyik tagja is, akinek atyja évtizedekig Noszlopy zsellérje volt. De a nem nemes Szabó és a Boros családok kezén is 5, illetve 7 hold volt. 18 Vrácsikon a századfordulótól eltelt négy évtized alatt a házas zsellérek száma egynegyedére csökkent. Közben a házinéiküUek száma a tizenötször ősére, 2 családról 31 családra emelkedett. 1 * 9 A zsellérek tulajdonában lévő igavonó állatok száma is csökkent, így a hámos lovaké még 1802-ben 18, 1805-ben pedig 10 volt. A későbbi összeírásokban a ló már nem is szerepelt. A jármos ökrökből 1802-ben 16, 1805-ben 10, 1824-ben pedig 6 darabot írtak össze. 20 A napóleoni háborúk gabonák on juktúrájának hatására Vrácsikon is a szántóföldek mennyisége növekedett. A tízes évek végétől azonban a vrácsikiak már alig tudták a gabonát eladni. 1825—29-ig a gyapjútermelés is válságba került. Később a harmincas évek derekától az értékesítés ismét kedvezőbbé vált. Mindezek, a földbirtokosok legelőterületének a növelését maguk után vonták. Vrácsik lakosságának státusát egy későbbi dokumentum, az 1859. április 16-án keltezett jegyzőkönyv világította meg. Ezt, az úrbéri törvényszék kérésére Csorba Edvárd főszol-
