Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

A harmadik nemzedék indulása

bírálták. Ennek az áramlatnak a hagyományát olyan művek képviselték, mint Ambrus Zoltán Midas király, Babits Kártyavár, Móricz Rokonok, Kosztolányi Aranysárkány című művei. A Polgárjelölteken is érződik örökségük, de érződik a felszabadulás körüli évek polgárbíráló regényeinek szelleme is. Valójában két irányzat találkozásánál foglal helyet. Az egyik irányt a népi íróknak azok a művei — például Németh László Iszonya és Égető Eszteré, Kodolányi Süllyedő világa, Tatay Sándor Simeon családja — jelzik, amelyek határozott kritikai szemlélettel vizsgálták a magyar vidék (a vidéki polgárság és polgárparasztság) természetét. Ezekben a regényekben a realista irodalom szociális és lélektani érdeklődése, valamint erős elkötelezettsége öltött alakot. A másik irányzatot a Nyugat „harmadik nemzedékének" önvizsgáló polgárregényei képviselik. Olyan művekre gondolok, mint Kolozsvári Grandpierre Emil Tegnap és Szabadság, Sőtér István Templomrabló és Bűnbeesés, Rónay György Az alkony éve és Thurzó Gábor Nappalok és éjszakák című könyvei. Ezek a regények a mozdulatlan és tehetetlen magyar polgárságnak állítottak tükröt. A cselekvés nélküli társadalmat olyan epikus formában próbálták ábrázolni, amely viszonylag kevés teret ad a cselekménynek, inkább a tehetetlenség, a mozdulatlanság különös (olykor nyomasztó) atmoszféráját idézi fel. Kolozsvári Grandpierre Emil az esszéregény alakjában teremtette meg ezt az atmoszférát, Sőtér István, Rónay György és Thurzó Gábor az álmokat és a valóságot egybejátszató ábrázolás szürrealisztikus eszközeivel. Ahogy Sőtér megállapította: „vannak korszakai az álomnak, a talányos félhomálynak, a tények és törvények derengésének, midőn a művészet minden érzékelése bizonytalanná, többértelművé, kéjesen sejtelmessé, irreálissá válik." Ez a félhomály és derengés szőtte át a „harmadik nemzedék" kritikus szellemű polgár regényeit. Takáts Gyula munkája, ahogy mondottuk, e két irányzat találkozásánál foglal helyet. Tisztán megmutatkozó társadalomkritikája a népi írók szociális elkötelezettségéhez közelíti (a negyvenes évek elején voltak is bizonyos kapcsolatai a népi mozgalommal). A történet groteszk jellege, az írói szemlélet enyhe iróniája és az előadás költői ereje viszont a „harmadik nemzedék" regényeihez kapcsolja. A Polgárjelöltek groteszk és ironikus írói alkotás, hogy magától a szövegtől kölcsönözzük a szemléletes képet: „hol a tragédia, máskor meg a komédia szikláin táncolt". Nevetséges kisvárosi perpatvarok és intrikák indítják meg az eseményeknek azt a sorát, amely azután tragikus kifejlethez: a klarinétos cigány megöléséhez, illetve Felicián elméjének elborulásához vezet. (A groteszk és komikus cselekmény irodalmunknak arra a hagyományára utal, amelynek kezdetét Csokonai vígjátékai és Petőfi szatirikus eposza: A helység kalapácsa jelzik.) Ez a groteszk cselekmény és ironikus előadás közelítik Takáts Gyula regényét ahhoz a „szürrealisztikusan" sejtelmes többértelműséghez, amely a „harmadik nemzedék" regényeiből olvasható ki. A Polgárjelöltek mégsem „szürrealista" regény, még abban az értelemben sem, mint Sőtér, Rónay és Thurzó regényei. A groteszk és az irónia a „harmadik nemzedék" elbeszélő törekvéseire utal, a lélekrajzban érvényesülő „talányos félhomály" szerepét azonban mindenképpen a költői-