Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

Való és ábránd. A Polgárjelöltek című regényről

VALÓ ÉS ÁBRÁND — A Polgár jelöltek című regényről — Jó másfél évtizede vettem meg Takáts Gyula regényét, a Polgár jelöltehet egy Múzeum körúti antikváriumban. A raktárak mélyéről került elő néhány példány az 1945-ös első kiadásból; a borító rossz, háborús papírja mélybarna lett a hosszú évek során. Mint a legtöbb könyvnek, ennek is megvolt a maga sorsa. Eredetileg 1944-ben kellett volna az olvasó kezébe kerülnie, a háborús események sodorták magukkal a megjelenést, kishíján a kéziratot. Az első kiadás végül is már a felszabadulás után látott napvilágot a Püski Sándor-féle Magyar Életnél, a népi írók kiadójánál. A címlapot Szabó Vladimir mozgalmas és ironikus rajza díszítette, a kisvárosi élet jellegzetes figuráiról. Most a Magvető jóvoltából jelent meg a második kiadás. A regény cselekménye egy dél-dunántúli városban játszódik a húszas évek közepén. Szép fekvésű, híres múltú, de annál álmosabb, mozdulatlanabb várossal ismerkedünk. „Ott üldögél a dombsor és a fennsík között — olvassuk — ott, ahol a folyó a két táj között terjedelmes völgyet szélesített. Ebben a mocsaras völgyben lapult valamikor a régi vár is. Amolyan tekinősbéka formájú, négytornyos vízi vár volt, Ezeket a tornyokat lebonttatta aztán a közhatározat, mert minek? Űgyis van múlt, amivel kérkedhetik a polgárság! A közgyűlésen úgy indokolták ezt, hogy aki látni akarja a bástyatornyokat, az nézegetheti időtlen időkig a város címerében. Nekünk marhavásártérre van szükségünk! Arra pedig ezt a helyet találták a legalkalmasabbnak." A büszke vár és nemesi székhely helyén polgárváros alakult ki, a kardforgató megyei urakat szorgalmas kocsigyártók, fegyverművesek, csizmadiák, tímárok és asztalosok váltották fel. A hely „szelleme" azonban változatlan maradt. A rendi társadalom gondolkodásmódja és magatartásformái mélyen beivódtak az. alakuló polgári világba. Mindenekelőtt a „kasztszellem", a rang és a tekintély tisztelete. A derék polgárok egy feudális hagyományokat követő, rendkívül zárt társadalom belső rétegződése szerint helyezkedtek el. „Mindenki valami láthatatlan létrát mászott — hangzik az író szava. — Minden tettükkel, mozdulatukkal ezen a láthatatlan létrán tornásztak, mint a kifestett artisták időnként a vásártéren, a kifeszített ponyvák alatt." A ranglétrát mászó városiak konzervatív hagyományok szerint élnek, éppen az — a vállalkozó szellem, a cselekvő készség — hiányzik belőlük, amely a modern polgárság jellegét adja. Eletüket szinte teljesen betölti a rendi társadalomhoz történő alkalmazkodás. Valódi cselekvés, igazi események nélkül folynak napjaink. „Örökös szomjúság gyötri a lelkeket az ilyen kisvárosokban — olvassuk. — Mint a sivatag, füstöl a csend és a mozdulatlanság az agyakon." A szívet hamis vágyak töltik be, a tevékenység veszedelmes és nevetséges pótcselekvésbe kényszerül. A vármegyei tisztviselő vadásznak, a tanár sporthorgásznak, az orvos vincellérnek ál-