Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

Népművészet és költészet. A népi kultúra Takáts Gyula verseiben

szeti tárgyat az ihlet forrásaként: Keats egy görög vázához írt ódát, Rilke egy archaikus Apolló-torzóról szólván fejtette ki költészettanát, Blaise Cendrars számos verset írt Chagall és Delaunay festményei nyomán, Radnóti Miklóst Dési Huber István, Weöres Sándort Csontváry Kosztka Tivadar, Juhász Ferencet Mednyánszky László, Nagy Lászlót Kondor Béla és magát Takáts Gyulát Egry József festői munkássága ihlette meg. Egyik vers sem ,,költői illusztráció", mint ahogy a kaposvári költő népművészeti tárgyú versei sem „leírni" vagy „magyarázni" akarják a pásztorkarcokat és -faragásokat, ellenkezőleg, költői tárggyá avatják őket, költői szemléletté és stílussá lényegítik át ihlető formáikat. E költői átlényegítés természetes biztonságát Takáts Gyula alkotó személyisége, egész életműve szavatolja. A népművészet alkotásait és emlékeit számon tartva és ápolva sohasem a divatot követi: mélyre ható élmények fűzik ezekhez az alkotásokhoz, mindig élénk érdeklődéssel figyelte sorsukat. A népművészet formakultúrája iránt megmutatkozó érzékenysége arról tanúskodik, hogy ismeri és a magáénak tekinti azt a teljes kultúrát, amely e hagyományos művészet szemléleti alapjait megteremti és stiláris sajátosságait kialakítja. Takáts Gyula, mint a dunántúli hagyományok tudatos követője és védelmezője, joggal érzi illetékesnek magát a népi kultúra dolgaiban: „birtokon belül" van, ez a kultúra az övé. Költészetében kezdettől fogva szerepet kapnak a népi kultúra emlékei és hagyományai, s ami ennél is többet jelent, költészetét mindig is erősen hatotta át 'ennek a kultúrának a világképe, gondolkodásmódja, magatartás-szabályozó belső rendje. A kultúra ebben a tekintetben nem csupán műveltséget, hanem észjárást és szemléletmódot jelent. Takáts Gyula költői szemlélete, formaképző módszere és poétikája nem csak szülőföldjének természeti tulajdonságai és történelmi hagyományaik nemcsak a görög-latin tradíciók ihlető hatása nyomán alakult ki, hanem e népi kultúra vonzásában is. A Balaton-vidék népi építkezése, a hegyközségek sajátos életformája, a somogyi népművészet tárgyi emlékei ugyanúgy rajta hagyták költészetén bélyegüket, mint a dunántúli folklór: a merész képtársításokat mutató népdalok, a játékos népi rigmusok, a sötétben hangolt betyárballadák. A népi hagyomány az ő számára eleven és gazdag kollektív kultúrát jelent: 2867 a pusztán című verse mutatja, hogy milyen jól ismeri ennek a kultúrának közösségszervező erejét. Ez a kultúra a rendezett emberi élet záloga (Repülő a szőlőhegy felett), szokásrendje a mediterrán élet arányérzékét idézi (Egy kikötésre használt fűzfánál), az ember és a természet ősi kapcsolatának helyreállítását szolgálja (A forrás). Lassú elhalása óriási veszteséget jelent, nemcsak az emberi élet arculatát változtatja meg, a közösségi érzület és a művészi ízlés fogyatkozását is előidézheti (Betyárok, A magyar Waste Land-ek). A népművészet mint becsülettel végzett alkotó tevékenység: erkölcsi példa, amely arra tanít, hogy a mesterság gyakorlása milyen magas emberi felelősségtudatot követel. A Művének tiszta napja című költemény ilyen tekintetben Takáts Gyula „ars poeticája" is lehet. Ebben a versében a borospalackba szerkesztett paraszti kálváriák művészi példájára hivatkozik: „Nézem e szép palackba zárt / tarka kálváriát, / melyet szűk üveg-nyakon át / rakott egy megcsitult ka-