Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

Három verselemzés (Fakutyám, fényben, Knósszosz romjain, A magyar Waste Land-ek)

HÁROM VERSELEMZÉS Fakutyán, fényben Takáts Gyula otthonos a világban, kezéhez szelídülnek a tárgyak, egyforma biztonsággal tekint szét kertjében és az ég csillagai között. Biztonság és otthonosság lehetnének költészetének kulcsszavai. Nemcsak azért, mert örömeit a természet ajándékai között keresi. Bensőséges kapcsolatban él a környező tájjal, de meghitt viszonyban a tájban élő emberrel is. Jól ismeri szülőföldje, a Dunántúl történelmét és népi hagyományait. Verseiből úgy lép élénk, mint a felvilágosodás korának tudós költői, Földi János vagy Diószegi Sámuel, akik naphosszat a természet titkait vallatták, egyszerre voltak poéták és botanikusok. Költészetéből egy nagy múltú táj természeti képe, klasszikus hagyományvilága és magyar népi műveltsége is kibontakozik. A természet ihlető vonzásában született költészete. A somogyi dombok szelíd geometriáját, a Balaton-vidék érett színeit idézi fel. Nemzedékéhez, a modern magyar líra harmadik generációjához — Radnóti Miklóshoz, Jékély Zoltánhoz, Dsida Jenőhöz és Jankovich Ferenchez — hasonlóan, kezdetben ő is az idill világában kereste otthonát. Széttekintve maga körül, a látványt azonmód versben írta le, mintha a természet maga diktálta volna a sorokat. ,,. . .a delejes papír világít és zizegve kész rímeket ránt a tollhegyedre" — írta, mintegy az alkotás önfeledt természetességéről. A környezet magával ragadó szépségét finom tollal rajzolt képekben, egyszersmind a szülőföld iránt érzett gyengéd szeretettel fejezte ki. Láttató módon festette le az enyhe dombhajlatokat, a rejtelmes erdőségeket, a régi udvarházakat, a somogyi táj természet és történelmi kincseit. Költészetében részben a látvány uralkodik. A vidéki élet leszűrt tapasztalatai, valósággál apró csendéletei szerveződnek játékos rendbe. Máskor sejtelmes sugárzást kapnak a képek, álomszerű és groteszk elemekkel gazdagodik a látvány, a valóság fölé tündéri játékot rajzol a képzelet. Ennek a költészetnek mégsem a tájrajz a legfőbb erénye, s nem a tájkép a legfőbb műfaja. A levegős és tiszta természetfestés mellett egy teljes életrend költői bemutatására és átlényegítésére kell figyelnünk. A környező táj arányait és fényeit kevesen fejezték ki oly láttató érzékletességgel, mint Takáts Gyula, a környezet lírai lefestésénél mégis fontosabb az, amit saját egyéniségéről és eszmevilágáról mond. Az első versek derűs látványfestészete után a költő és a környező világ viszonya alaposan megváltozott. Eddig a külvilág futó benyomásai formálták a verset, ezután a költő keresi életrendjének tükrét a pannon tájban és népi életben. Milyen is ez az életrend? Eszménye a bölcs derű, a szelíd életöröm, a benső biztonságtudat. Takáts Gyula szinte elvonultan él Kaposvárott