Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

Otthon a világban. Vázlat Takáts Gyula költészetéről

Sötét csapszék e rongy teke! Veszett híre, a nagy történelem, mint sanda mészároslegény, arany sisakban áll a szent-hegyen s szemében örvénylik a kéj. Ne reszkess mégse kék honom. Szelídke bárány, fehér pincehely. Utunk bár vak kéz rendeli, de szállunk még, mint cseppnyi hópehely. A szél még szívünk emeli! 3. A reménytelenség és a bizalom vitájából ível fel a háború után Takáts Gyula költészete. Az emelkedés országos lázában ő is tettekre szólít, s ha korábban a történelem fenyegetéseire hivatkozott, a kétségbeesés partján érvelt, most a lehetőségekre utal, a józan és eredményekre törő közös munkát sürgeti. József Attila emlékét és programját idézi fel Az emberekhez című versében : Rendezni s gyúrni kéne már, a dolgainkat rendezni bizony. Találkozni, mint a folyók egy tündöklő nagy eszmei síkon, . . . Az ember lelje végre meg az eszmék s népek közt az egy utat, amely a jóság fái közt ez őrült bolygón igazra mutat. Minthogy a költészetet erkölcsi fogalomnak tekinti, a költői műhelytől pedig azt várja, hogy a közösség erkölcsi és emberi épségét szolgáló eszményeket sugározzon, hozzálát az önépítéshez, a kialakított életrend morális és művészi gazdagításához. Élettervét Icarus a költőhöz című versében fogalmazza meg : Építsd magadba hát az égnek tündöklő sarkait. . . . Alattad égjen bár üvegből éles cserép-patak, altasd el dallal síró tested és nyisd ki szárnyadat! A következő évtized a költői indulás idején kiküzdött életformát teljesíti ki, végleges forgalmazásban összegzi a költő eszményeit, életelveit és klasszicizálja művészi eszközeit. Takáts Gyula a már megszerzett életrend-