Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

Otthon a világban. Vázlat Takáts Gyula költészetéről

ben keresi otthonát. „Ismét a tó s a meghitt környezet. / A ház... a tölgy ... a megszokott jelek. A tettek biztos, pontos hangjai, / amint az ember él, úgy hallani. // Háromszázhatvanöt nap ritmusa / dalol. A kút és műhelyek vasa / perel, villámlik s mint az út vezet. / Hangúkban tiszta, csengő felelet" — írja a Mint az út soraiban. Vagyis a természetben és a tárgyak között találja meg biztonságát, a köznapokban fedezi fel a harmóniát. A természettel összeforrott sors, a klasszikusok ihlető társasága, a falusi élet szelíd örömei építik költészetét. Versei az egyszerű dolgok üzenetét hozzák. Mandulafák, erdei cserkészések, horgászat, borospincék, az évszakok rendjéhez igazodó élet: e rendszertelenül felidézett motívumok egy sors és egy líra humánus tartalmát sejtetik. A választott életrend és az életrendet övező táj mintegy tárgyi, kultúrtörténeti és költői teljességében van jelen Takáts Gyula verseiben. Költészete éppen ezért „lefelé" épül: a vállalt sors teljes gondolati és érzelmi anyagát, mondjuk így: erkölcsét és filozófiáját építi műveibe. Az élet kiküzdött rendje közben egyre tartalmasabbá válik, egyre több kapcsolat fűzi az országhoz és a nagyvilághoz. A kipróbált és tartósnak ítélt értékek mellé lassan újabbak sorakoznak fel: a testi munka, szélesebb körben az alkotás öröme, a hagyomány teljesebb átélése és a szülőföld gazdagodása iránt megnyilvánuló figyelem. Takáts korábban is szívesen vállalta a fizikai erőfeszítéseket, régebbi verseiben is örömmel beszélt az izmok próbájáról, a kétkezi munka alkotó természetéről. Most azonban a munka sajátos költészetét fedezi fel, így például a megművelt föld képében formát öltő arányosságot és összhangot. „Leültem és a kertet / most olyannak láttam, / akár egy biztos verset / tiszta nyomtatásban // Verset, amelyet dombra / maga a munka írt, / s most felrepül lobogva / kitárva szárnyait" — olvassuk Maga a munka című versében. A régebbi eszmények tovább épülnek, így egészül ki a hagyomány iránt táplált vonzalom is: a Dunántúl latinos öröksége után a táj paraszti, sőt forradalmi hagyományait is érdeklődésének körébe vonja (1867 a pusztán). És így válik gazdagabbá a szülőföld iránt érzett szeretet azoknak a változásoknak a megbecsülésével, melyeket a falvak élete mutat. Takáts mindig együttérzéssel figyelte a somogyi parasztság sorsának alakulását; a tudós felkészültségével tanulmányozta a vidék gazdaságföldrajzi és szociográfiai helyzetét. Első nyomtatásba adott művében, A somogyi Nagyberek című értekezésben a terület gazdaság- és településtörténetét kutatta fel. Jól ismeri tehát szülőföldjének múltját, helyzetét, a bekövetkezett civilizációs változásokat valóságos jelentőségükben mérhette fel. Ezért érződik annyi öröm a táj átalakulásáról beszámoló Szárnyra kel, Távlat vagy Mint élő délibáb című verseiben. Az életrend és a műhely gazdagodását szolgálja egyik legfőbb élménye: a mediterrán kultúra közelebbi birtokba vétele. Beszéltünk már arról, hogy miként fedezte fel a Dunántúl klasszikus hagyományait: Berzsenyit és a magyar földbe ültetett horatiusi költészetet. Latin vonzalmai 1948-as olaszországi utazása során bontakozhattak ki igazán. Mintha új otthonra talált volna akkor: Kettős istenek című verse annak az öröméről vall, aki végre saját közegébe érkezett. Takátsot meghódította Itália történelmi városainak arányos szépsége, latin mozgalmassága, a déli jókedv