Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)
Otthon a világban. Vázlat Takáts Gyula költészetéről
De kék estén dombok, erdők árnyán, nemrég a fák közt nagy zsivány lapult : vásáros kasznár és füttyös tyukász vére és bankója eléje hullt. Ma kopott címer árnyán csendesen fát hordanak vagy némán szántanak, s a legények vasárnap délután a szilvafák közt lánnyal játszanak. * * * Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! S ha lódulok, a lelked visszaránt! Tölgyeid lombja, mint méhes dönög : Sok emléked hívó kakukk-madár. (Szülőföldem) Mint e néhány sorból is kitetszik, költészetének legfőbb eleme ekkor a festőiség. Takáts Gyula maga is festőnek készült, mesterei között tartja számon Egry Józsefet és Rippl-Rónait. ,,A legnagyobbak itt a piktorok" — mondja egyik versében, táj és művészi kifejezésmód lényegi kapcsolatára utalva (Rajzok lobogóra). Rónay György beszél azokról a festői hatásokról vagy rokonságokról, melyek Takáts verseiben fölfedezhetők. A francia impresszionisták levegős piktúrájára, Fra Angelico mediterrán színeire, Brueghel emberi mozgalmasságára vagy Chagall álomvilágára gondolhatunk e más anyagból, más törvények szerint építkező művészet alkotásai között. De leginkább — vélekedik Rónay •— a kínai és japán akvarellekhez — és versekhez — hasonlíthatók Takáts Gyula pasztell színeket használó, artisztikus képei. Valóban, a Balaton-parton a keleti ecset ábrázolásmódját követi: „Fekete szirmok, sárga csodák, / fekete bárkák, bordó nádasok, / s az alkonyat rám úgy oson, / mint sárkánytleső gyerekre / egy kínai mese..." A Májusi kórus a tájról viszont már magyar tájrajzzá avatja a keleties díszeket: ,,A vöröstfenyő sötét lomja, / a legelő árnyán selymet motoz, / rajta hortyog a pásztor és tehén, / s lágyan zeng a szélben a toboz." Az első versekben a látvány uralkodik, Takáts Gyula metaforáiban a falusi élet leszűrt tapasztalatai, valósággal apró csendéletei szerveződnek játékos rendbe. „A violák szeme könnyes. Térdel a földön a szőlő. / Kútba zuhant a heves nyár, s rája az ősz vígan ült föl. / S ott heverészik a kút tetején ködfüstű pipával" — olvassuk a Téli készülődésben. Máskor viszont sejtelmes sugárzást kapnak a képek, groteszk elemekkel gazdagodik a látvány:
