Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere - Somogyi Almanach 41. (Kaposvár, 1984)
Bevezető
Ezek sorába mindenekelőtt azdk a közszók tartoznak, amelyek már a honfoglalás előtti időkben kerülitek nyelvünkbe, amelyek elmagyaro- sodtak. Túlnyomó többségükről csak a nyelvészek tudják, hogy nem finnugor az eredetük, az átlagos műveltségű olvasó magyar szónak tudja ezeket. Például az árpa növénynév, amelyről honfoglaló vezérünk az Árpád nevet kapta, nem finnugor eredetű szó, hanem a honfoglalás előtt egyik török nyelvből került a magyarba. Sok más szavunk is ótörök (nem oszmán-török!) eredetű, hiszen a vándorlás során elég hosszú ideig a Török Birodalomhoz tartozott a magyarság, majd több török nyelvű nép is csatlakozott hozzánk, s velünk együtt jatt be a Kárpát-medencébe. A török nyelvből származik több növénynév is (Bárczi, A magyar szókincs eredete). Árpád nevünket mégsem török névnek tekintjük, mert a honfoglalás idején már meghonosodott, illetve a magyar -d kicsinyítő képzővel lett személynév. A név olyan minősítése, hogy magyar-e vagy idegen, jórészt a benne lévő közszó alakjáról, érthetőségéről is kiderül. Például Olaszfalu, Németiad nemcsak azért magyar eredetű, mert a -falu utótag magyar közszó, a -lad pedig valószínű nemzetségnév (Bulcsu utódainak törzse), hanem azért is, mert az Itáliában és Németországban lakó népet csák mi magyarok nevezzük olasznak, illetőleg németnek, ők italiano-netk, illetve deutsch-oknák hívják magukat, mint ahogyan mi — egyedül a világon — Bécset mondunk Wien helyett, következésképpen Wien-nek magyar neve is van. Ugyanígy vagyunk a Lengyel-, az Oláh-névből alakult helynevekkel is, mert csak mi hívjuk így őket magyaros névadással a polski és a romín helyett. Ennek alapján az is érthető, hogy az 1970-ben Tiszaszederkény helyett felvett Leninváros, a hajdani (1951—1961 között létezett) Sztálinváros neve miért magyar név és miért orosz a Leningrád és a Sztálingrád név. Épp így magyar név tehát a Dusnok határában lévő Sztálin-tag határrésznév is vagy a Szepes megyében lévő Gerlahfalva, a Trencsén megyében volt Kristyánfalva és a Stájerlak falunév stb. Ezeket tehát mi neveztük el a magunk nyelvén, tehát magyar a névadás, másképpen mondva: magyar a név. „Ugyanígy van a családnevek esetében is, mert akik Németinek, Némethinek hívnak, annak magyar neve van, az elnevezett nemzetiségi hovatartozása viszont német volt. Akit pedig az Unger ~ Ungár névvel illettek, annak a neve német, de az elnevezett személy nemzetisége magyar volt. A néveredet tehát merőben más, mint a névvel jelölt személy nemzetiségi hovatartozása, illetőleg annak a közszónák az eredete, amelyből az illető nyelv tulajdonnevet alkot. Ez a magyar és az egyetemes névtudomány egyik legsarkalatosabb tétele.” (Ördög Ferenc, Zala megye helységneveinek keletkezéséről. Zalai Hírlap, 1982. április 17.) Néhány nevet — bizonyíthatóan — nem magyarok adtak a településnek. Ezeket külön csoportban sorolom fel. Hogy egy nevet nem magyarok adtak a településnek, szintén a név alakja árulja el: közszói jelentése ma sem érthető és esetleges toldalékai sem illeszthetők be a magyar nyelv szabályai közé. Ilyen pl. a délszáv településű Dusnok neve is a határában lévő Dugovistye és Kukrovistye hatánrésznévvel együtt (Kuczy Károly, Gazdasági-társadalmi változások 5
