Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

de a magyar nyelv és a közművelődés ügye is — azt a „szellemi élvezetet”, hogy színháza lehessen.

A választás a donneri városrész Séta terére esett, ahol jelentős nagyságú nyári színház épült a polgárok részvényeiből, amelyben 1888—1902 között — 10 éves koncessziót kötve — a somogyi származású pozsonyi és nagyváradi színigazgató: Somogyi Károly játszott társulatával. A városnak ez a „színésztelepe”, ahogy Ady nevezte 1902-ben Kaposvárott jártában a Nagyváradi Napló tudósítójaként, a „dicsőség” színhelye volt, ez képezvén a nagyváradi színtársulat nyári állomáshelyét is. Későbbi látogatásának az időpontjában (1907) már „félvárosnak” nevezte a várost, amely nem tudja még eldönteni magáról, hogy kisváros vagy nagyváros legyen, de egyetlen jelzőre máris rászolgált: a legporosabbra.

A Társulat a legtöbb esetben augusztusban és szeptemberben játszott a viszonylag jól felszerelt színkörben, nem ritkán június és július hónapokban, a színiévad azonban sohasem kezdődött meg — nyári színház lévén — május 1-e előtt, s soha nem fejeződött be október első heténél később. A naponta más és más darabot játszó Társulat — egy-egy szezonban kb. 40 alkalommal — nagyrészt a kor szokványos színműirodalmát mutatta be, de repertoárján tartotta — a játszott művek kb. 10—• 15%-aként —• a világirodalom és a hazai literatúra jeles színműveit is, köztük is elsőrenden a Rómeó és Júliát (1889, 1893), a Lear királyt (1900), a Hamletet (1906), a Stuart Máriát (1889), A fösvényt (1900), a Henschel fuvarost (1899), Az éjjeli menedékhelyet (1903), a Vadkacsát (1909), a Sasfiókot (1910).

A hazai szerzők közül különösképp Szigligeti Ede volt a legnépszerűbb a Társulatban. A Liliomfit (1890), a Szökött katonát és a Cigányt (1892), a Fenn az ernyő, nincsen kast pedig 1888-ban játszották a színkörben. Csiky Gergely Nagymamáját a Nemzeti Színházzal egyidőben (1891- ben!) hozta színre a városban Somogyi Károly, de Gárdonyi Géza népszerű színművét is: A bort — egy évvel későbben, a Nemzeti Színház bemutatója után (1902). Mindez a Társulat igazgatójának jelentős színházi műveltségéről tett tanúbizonyságot, valamint arról az ambiciózus törekvésről, hogy a fővárossal egyidőben mutassanak be a vidéken is darabokat. De a városi polgárok lokálpatrióta igényeit is tükrözte a friss művek műsorra tűzése, noha a — színiigazgató nagy szívfájdalmára ritkán volt teltház a színházban, Somogyi Károly is többször panaszkodván, hogy „kevés számú közönséget lát előadásain”.

Somogyi Károly valóban a kor színműirodalmának az ütőerén tartotta a kezét. Alig hagyták el a jeles színművek a nyomdát, társulata, Kaposvárott is, azonnal vállalkozott azok bemutatására. A színművek születésével egyidőben mutatta be a Társulat Herczeg Ferenctől a Gyurko- vics lányokat (1899), és az Ocskay brigadérost (1901), Bródy Sándortól A Tanítónő is a mű születésével egyidőben (1808-ban) került színre a városban. Ugyanez volt a sorsa Móricz Zsigmond Sári bírójának is 1910-ben. Ugyancsak 1910-ben került bemutatásra Garay Jánosnak az Obsitosa és a mű születése utáni első esztendőben: 1910-ben mutatták be Kaposvárott Az iglói diákokat is Farikas Imrétől. Kedvenc művei voltak még a Társulatnak Jókai Aranyembere és A dolovai nábobja is. Az előadott prózai mű65