Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
megfelelő helyet a vármegyei múzeum új épülete számára!”), g) valamint a demokratikus nevelési elvek és módszerek bevezetését, az iskolai tandíjak csökkentését, a szegénysorsú diákok részére ingyenes tankönyvek és tanszerek biztosítását. A thj. város első kulturális munkaterve újabb iskola alapításával is foglalkozott, nevezetesen egy gazdasági középiskolának, egy középfokú kertészeti iskolának, egy kollégiummal egyesített tanonciskolának, egy fiú- és leánykollégiumnak, s egy városi zeneiskolának a megteremtésével. A közművelődés területén pedig a múzeum már — akkor is — kultúrbot- rány számba menő elhelyezésének a megoldásán, a nyilvános könyvtár és a .képtár együttes létrehozásán fáradozott a Május 1. u. 1. sz. alatt, valamint a már hagyományossá vált szabadegyetemnek a felújításán, a munkás-paraszt akadémiáknak a megszervezésén, a hatékonyabb zenei élet kibontakoztatásán, a színházak forgószínpaddal való felszerelésén — ismét az igények és a lehetőségek divergenciája! — fáradoztak. Jelentett volna-e e program előrelépést a megyeszékhely kulturális életében? Jelentősét, aligha. A szegényes kulturális munkatervet amúgy is behatárolták a költségvetési lehetőségek, amelyek így csak a szerény pénzügyi keretek függvényében realizálódhattak; mindazonáltal maga a kulturális program — az anyagi lehetőségtől függetlenül is — tartalmasabb és színvonalasabb lehetett volna. Pedig ekkorra a város már társ- törvényhatóságként állt a megye mellett, költségvetésében azonban aligha rendelkezett azokkal az erőforrásokkal, amelyek a felszabadulás utáni új korszak egyébként is dübörögve sürgető új kulturális programjának a megvalósítására elégségesek lettek volna. Törvényhatósági autonómiájának tiszavirág élete — 4 és fél esztendő — amúgysem volt alkalmas arra, hogy ily rövid idő alatt nagy léptekkel számolhassa fel kulturális elmaradottságának az örökségét. Ehelyett meglévő intézményi keretei között próbálkozott — egyre nehezebb körülmények között — oktatásügyét „megoldani”, inkább a társadalom öntevékeny energiáját próbálta — hely- lyel-közzel igen eredményesen, országosan is kiemelkedően •— hasznosítani a közművelődés terén. Elég legyen csak a Berzsenyi Társaságra, a Zenekedvelők Egyesületének szimfonikus zenekarára, a szabadegyetemre^ a Kaposvári Kórusra, a Somogy megyei Népi Együttes stb. utalnunk e tekintetben. A város költségvetése még e tevékenységet is csak nagyon szerény eszközökkel tudta támogatni, közművelődési intézményeinek és az egyesületeknek mindössze csak 29 010 Ft-ot biztosítva 1947-ben. A város vezetői is erkölcsi kötelességüknek tartották e szerény költségkeretek segélyezési összegének a felemelését, ugyanezen esztendőben a hitelkeretet módosítva, az alábbi célokra használták fel a közművelődésre szánt összegeket: a) a színház segélyezésére 10 000 Ft, b) a közművelődési egyesületek és intézmények segélyezésére 44 000 Ft, s végül c) a jótékony célú egyesületek és intézmények segélyezésére pedig 24 000 Ft-ot.132 Mindezeken kívül még a 80 férőhelyes, József Attiláról elnevezett népi kollégium céljaira, amelyet Rajk László belügyminiszter jelenlétében avattak fel 1946. okt. 6-án, szavaztak meg 6000 Ft-nyi összeget segélyként.133 88
