Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
csak neves és jótollú írók és publicisták írásai láthattak napvilágot, hanem a kulturális egyesületek és intézmények tagjainak a közleményei is, de szép számmal jelentek meg ismeretterjesztő cikkek is, amelyeket a város egy-egy műveltebb újságírója vagy középiskolai tanára, orvosa stb. írt. (Roboz István, Gruber János, Göndör Ferenc, Goiten Gábor, Babay József, Fekete Gyula, Noszlopy Tivadar, Noszlopy Aba Tihamér, Hortobágyi Ágoston, Gönczi Ferenc, Kovács Sebestyén Gyula, Merényi Oszkár, Biczó Ferenc, Hetyey József, Páti Ferenc, Takáts Gyula stb.) sfc * * Annak, hogy bárki is felmérhesse Kaposvárott a kulturális talaj mélységét és a kulturális vállalkozások tartósságát: érdemes ránézni a városban megjelenő hírlapok, folyóiratok és alkalmi sajtótermékek kispéldányszámú, kérész életére, sok esetben koraszülött voltára. 1849—1956 között — a megyei könyvtár sajtóbibliográfiája szerint128 205 hírlap és folyóirat jelent meg a megyében, ennek több mint fele: 123 (60,0%) Kaposvárott. E sajtótermékek közül 20 — viszonylag igen magas és jellemző szám! — mindössze csak egyetlen példányszámot ért el (16,2%), egy évnél tovább nem tudott megjelenni 38 kiadvány (30,8%). Ebből is csak egy hónapig jelent meg 6, két hónapig pedig 8 kiadvány. 1—10 évet ért meg e sajtótermékek közül 51 (41,4%), közülük is 24 mindössze csak egy évig látott napvilágot. Egy évtizednél hosszabb időn keresztül csak 14 (11,3%) sajtótermék tudott megjelenni: főképp a megyei hivatalos lap, Roboz István első hetilapja: a Somogy, a különféle hivatalos értesítők, a pártközlönyök, az egyházi, a hitbuzgalmi kiadványok, valamint a Horthy-kori ellenforradalom két napilapja: az Új Somogy és a Somogyi Újság. Mindössze csak 6 sajtótermék érte meg Kaposvárott a két évtizednél hosszabb életet, ezek közül azonban egyik sem volt kulturális szemlének vagy folyóiratnak nevezhető. A kiadványok jelentős része torzóként és töredékként — alig ért el egy vagy két példányszámot, bizonyítván — mindmáig —, hogy igény és lehetőség nem mindig volt szinkronban egymással a városban, de azon megjegyzésünket sem hallgatjuk el, hogy nem is volt kár érte, ha egyik vagy másik kiadvány — nívótlansága és tömény provincializmusa miatt — hamar kimúlt az élők sorából. * * ❖ A városban a századfordulón már jelentős volt a nyomdák száma. Közülük is legnagyobb a Somogyvármegyei Nyomda és Lapkiadó 20 részvényessel alapított részvénytársaság tulajdonában, amelynek már villanyerőre berendezett szedőgépem 10 szedő és 2 gépmester dolgozott főképp kereskedelmi tömegnyomtatványok előállításán, de cégpapír és nyomtatvány szállítója volt a legfőbb megyei és járási közigazgatási és igazságszolgáltatási hatóságoknak is. E nyomda adta ki a legjelentősebb napi és hetilapokat is a városban. A nyomdászok közül neves politikai vezetők kerültek a munkásság élére a városban, akik a nyomdászszakszervezetben, illetve a szociálde83
