Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

tanfelügyelő nevéhez és munkásságához fűződött az ellenforradalom kultúrpolitikájához hivatalosan is simuló megújulás. Az újjáalakulása után már a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság nevet vette fel, amelyet mindvégig meg is őriztek egészen az Egyesület feloszlatásáig. Az új alapszabályt -— egyébként — 270 661/1926. BM sz. alatt hagyta jóvá a belügyminiszter.

A 'húszas évek második felében újra megelevenedő Társaság — másodvirágzásának korszakában — megalakította a Berzsenyi Dániel Szobor Bizottságot is, amelynek elnöke dr. Vétek György polgármester, ügyvezetője Hortobágyi Ágoston tanfelügyelő, főtitkára pedig Pintér Lajos gimnáziumi tanár volt. A bizottság Fetter Károly dombóvári szobrásznál rendelte meg azt a kisméretű buste-ét, amelyet végül is a város legszebb parkjában: a mai Szabadság parkban, a Berzsenyi Dánielről elnevezett, akkor még polgári fiúiskola, ma általános iskola előtt helyeztek el egy díszbokor meghitt környezetében 1936-ban, amelyről Bodnár Gyula operatőr a város történetében az első hangosfilm felvételeket készítette. A Társaság 1927—28-ban szólította tagjai sorába — többek között -— Babay Józsefet, Kocsis Lászlót, Kunffy Lajost és Rákosi Jenőt.

Az újjáalakult Társaságnak 360 tagja volt, amelynek többsége So- mogyból verbuválódott, de számos dunántúli város is képviseltette magát — Pécs, Szombathely, Győr, Sopron, Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Szek- szárd, Mohács, Dombóvár, Pápa, Keszthely, Sümeg, Nagykanizsa — soraiban, sőt a budapestiek, a debreceniek, a bajaink, a csongrádiak, a sátoraljaújhelyiek, a békéscsabaiak is szép számmal működtek közre benne. (A költő kései leszármazottai és atyafisága —• közöttük unokája: Berzsenyi Mária is — tagjai voltak Nikiéről és Kemenesaljáról.)

A másodvirágzás korszakában a Társaság különösképp a népművelés területén: képzőművészeti kiállításokkal, zeneművek bemutatásával, li- ceális előadássorozatok rendezésével — a Somogy vármegyei Iskolánkívü- li Népművelési Bizottsággal karöltve — végzett figyelemreméltó tevékenységet. De tartották a kapcsolatot a Szegeden székelő Dugonics Társasággal, az egri Gárdonyi Társasággal, a szombathelyi Kultúregyesülettel stb. is. 1929-ben már egy nyolcnapos dunántúli-tárlat megrendezését is tervezték Bécsben, valamint a Nemzeti Szalonban, a fővárosban. E kiállítás rangos fővédnökének sikerült a kultuszminisztert is megnyerni a Társaság vezetőinek.

E korszakbeli működés kapcsán említenünk kell Hortobágyi Ágoston elnök azon fáradozását is, amellyel tető alá hozta értékes helyi „irodalom- történeti” lexikonját: a Somogyi Helikont 1928-ban, s benne a somogyi születésű vagy a megyében több-kevesebb ideig lakó és dolgozó írók és művészeik legfőbb életrajzi adatait és alkotásait tartalmazó jegyzékét. A hézagpótló s kétéves kutatómunka eredményeire támaszkodó művelődés- történeti kézikönyv nemcsak a halott szerzők életrajzi adatait vette lapjaira, hanem az élőket is, akifcnék az adatait kérdőívek kibocsátásával, sűrű levelezéssel és fáradtságos, személyes utánjárásokkal tudta csak szerkesztőként kiadványa részére megszerezni. Bár a kötetet a szerkesztő saját kiadványaként kezelte, anyagának az összegyűjtésében azonban •— elnökként — a Berzsenyi Társaság erkölcsi súlyát is felhasználta.

79