Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
A sikeres felbuzdulás után — részben a személyi ellentétek miatt is — ez a tevékenység kimerülni látszott, 1930-ban Hortobágyi már le is mondott a Társaságban viselt elnöki tisztéről.127 Egy évtizeddel későbben, a költő halálának a centenáriumán: 1936- ban vonta újra magára a Társaság az ország nyilvánosságának a figyelmét a Miagyar Rádió hullámhosszán is szétsugárzott irodalmi estje alkalmából. Művelt középiskolái tanárok tevékenykedtek ekkor is a harmadvirágzását élő Társaság soraiban és vezetésében, akik közül elég csak Bi- czó Ferencet, Hetyey Józsefet, Merényi Oszkárt és az akkor induló Takáts Gyulát említenem, s azt az elismerésre méltó kiadói tevékenységet is, amely ékkor jelentette meg — költői kiadványként — Takáts Gyula, Sipos Gyula, Lakos Eta első versesköteteit. A Társaság ekkori súlyára és tekintélyére enged következtetni az a tény is, hogy a centenárium tavaszán a Dunántúli írók Társasága is megalakult a városban, mindenfajta tevékenységét és ügyintézését a Társaságra bízva. Ez idő tájt voltak a vendégei a városnak: Gulácsy Irén, Kemény János, Molter Károly, Nyírő József és Szemlér Ferenc. Működéséinek utolsó évtizedében 6 emléktáblát avatott (Berzsenyinek Niklán, Obernyik Károlyinak és Pálóczi Horváth Ádámnak Dunakömlődön, Rippl-Rónainaik és Roboz Istvánnak Kaposvárott s Pete Lajosnak Hetesen) és 10 képzőművészeti tárlatot rendezett. Még könyvkiadói tevékenységet is folytatott a Társaság, ennek során jelentetve még Merényi Oszkár: Magyar klasszicizmus és Szőllősy Ferenc: Balatoni aranytűd című munkáit. A centenárium inspirálta azokat az értékes irodalomtörténeti kutatásokat és publikációkat is, amelyeket Merényi Oszkár felsőkereskedelmi iskolai tanár végzett. Ekkor jelentette meg az Akadémia a Társaság támogatásával első munkáját: Berzsenyi Dániel költői művei (Bp. 1936) címmel, majd két évvel később: Berzsenyi Dániel ismeretlen és kiadatlan leveleit (Bp. 1938) az Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának a gondozásában. E munkálkodás egyik legnagyobb jelentőségét az képezhette, hogy Merényi Oszkár volt az utolsó irodalomtörténész, aki a Berzsenyi család niklai levéltárát még láthatta és felhasználhatta publikáció céljára. Azóta ennek az értékes családi levéltárnak nyoma veszett a magyar művelődés- történetnek igen nagy kárára. A centenáriumi ünnepségek után Merényi Oszkár csakhamar lemondott tisztségéről: Hetyey József gimnáziumi tanárnak adva át a főtitkári széket. A felszabadulás után — 1946 őszén — alakult újjá a Társaság demokratikus szellemben, Takáts Gyula elnökletével. Először Vörös Béla megyei közmunkaügyi igazgató végezte a főtitkári teendőket, majd a következő év második felétől a szülőmegyéjébe hazatérő levéltárost — e sorok íróját — választották meg a főtitkári tisztség betöltésére. A Társaság — mindenekelőtt — a névadó patrónus eszmei örökségének a korszerű ápolását, továbbá megrongált lakóházának és feldúlt sírboltjának az újjáépítését tartotta a legfőbb kötelességének. A negyedvirágzását magért Társaság a felszabadulás után valósággal a reneszánszát élte. A Társaság 1946 őszén alakult újjá. 1947. február 26-án megválasztotta új tisztikarát. Március 30-án tartotta meg első felolvasó ülését, amelyen Szabó Lőrinc szerepelt verseivel és műfordításai80
