Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

hanyi könyvtárakat előzte meg néhány kötettel. Az évi 496 darabos gyarapodás a középmezőnyben való helyet biztosította a számára, csakúgy, mint a 362 olvasójának, 229 kölcsönzőjének és 1193 kölcsönzött könyvének a száma és kiadásainak évi 950 koronás kerete.123

A szétszórtan működő egyesületek egymástól elkülönítve végezték a maguk közművelődési programját, aminek következtében a könyvtáraikon keresztül — koncentráltan — soha nem tudták hasznukat kifejteni a város kulturális életében. A Tanácsköztársaság rövid ideje alatt gondoltak csak arra, hogy nyilvános közkönyvtárat alapítanak — Szabó Ervinről elnevezve — a városban. A hasznos tervet — a Tanácsköztársaság elbuk- tatása után — már nem tudták megvalósítani. Nem tudtak sort keríteni a könyvtárak állományának az összevonására sem, sőt még az is jelentős energiát kötött le a városban, hogy a XIX. század második felében a gimnáziumnak átadott megyei könyvtárat újra visszaszerezhessék a vármegye részére, amelynek — sok huzavona után — csak 1928-ban fejeződtek be az utolsó akkordjai.

Mindez lényegében azt mutatja számunkra, hogy Kaposvár falai között — a megye támogatásával — nem sikerült tető alá hozni egészen a polgári korszak végéig, bizonyos fokig napjainkig, a megye múzeumának és tudományos könyvtárának az ügyét, de az annyira szükséges közművelődési könyvtárának a megalapozására is: 1950-ig kellett várni a városban. Noha a város egyesületeinek a falai között csaknem 30 000 kötet foglalt helyet a házi könyvtárak polcain. Ennek ellenére nem tudott olyan összefogó energia érvényesülni a rohamosan növekvő városban, amely — koncentráltan — meg tudta volna oldani közművelődési és tudományos könyvtárának a kérdését is.

De a kései kutató a városban az egymás mellett burjánzó, az egymással vetélkedő, s anarchisztikus törekvéseket is megtestesítő egyesületek soraiban —- noha irányzataik, politikai, gazdasági, társadalmi és művelődési célkitűzéseik mások voltak — ezek ellenére mégis észrevehette azokat a visszahúzó erőket és egymást keresztező szándékokat is, melyeknek a következtében jelentős kulturális létesítmények — mind a mai napig — nem láthattak napvilágot. (Miég a 30-as években is 83 egyesület működött — jóváhagyott alapszabállyal — a városban!) Ennek a konszenzusnak a hiánya volt elsőrendben annak is az oka, hogy a kultúrpalota nagy gondjával és szép tervével induló kaposvári jószándék sem tudta tető alá tioz- ni a megye múzeumának önálló épületben való elhelyezését. Mind a mai napig tehát megoldatlan ez a kérdés, jóllehet könyvtári állománya — a fel- szabadulás után — tovább növekedett az egyes uradalmak központjaiból és kastélyaiból beszállított könyvek állományával, akár a marcali Széchenyi, akár a gázlói Festetics, akár a nágocsi Zichy kastélyok stb. Kaposvárra beszállított állományára is gondolunk. A hatalmas közművelődési és kultúrpolitikai feladatokat is megoldó szocialista kori körzeti, a később megyei könyvtárak ekkor még csak a népművelési feladatok szolgálatában álló közkönyvtárak sorsával tudtak törődni, kevésbé azzal az igénnyel, hogy már a két főiskolával is büszkélkedő megyeszékhelyen nemcsak az intézményi szakkönyvtárakra van szükség, hanem egy központi városi tudományos és dokumentációs könyvtárra is.

74