Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

A városban ténylegesen soha nem lakozott számottevő földesúr, csupán a hercegi hitbizomány mindenható bérlői foglaltak helyet a jószágkormányzói épületben. E városban a feudum nélküli legnagyobb hatalom: a tekintetes vármegye volt, amelynek a hozzáállása és támogatása nélkül semmiféle terv s kulturális elképzelés nem valósulhatott meg a város falai között. Ha nem volt megfelelő egyetértés a város értelmiségi köreiben — különösképp, ha a város elgondolásai eltértek a vármegyei elképzelésektől, ez minden esetben azzal a következménnyel járt, hogy a kezdeményezések nem kaphattak zöld utat a városban.

Ilyen klasszikus példát kettőt is említhetünk: a múzeumét és a könyvtárét. Az a vármegye, amely jószándékát évtizedeken keresztül megmutatta a kulturális intézmények alapításával, sőt ezen intézmények között az alapvető oktatási és egészségügyi célokat szolgáló megyeszékhelyi gimnázium és kórház ügyét folyamatosan is támogatta, ugyanaz a vármegye a könyvtár és a múzeum ügyét még a polgári korszak végeztéig, sőt — a múzeumét — még azon túl sem tudta tető alá hozni, igaz: könyvtár és múzeum aligha elégítettek volna ki megyei igényeket, hisz töbhnyire csak a kaposváriak használták volna, illetve vették volna igénybe azokat, kevésbé a megye birtokosai és polgárai.

Pedig ezt a harcot a vármegyének és megyeszékhely városnak együtt kellett volna megvívni. Aligha lehetett e téren az országos erőforrásokra számítani. Világosan kiderült ez abból a válaszból is, amelyet a vallás és a közoktatásügyi miniszter 1908-ban küldött le az Országos Magyar Ipar- művészeti Társulat kaposvári fiókbizottságának az 1907-ben megfogalmazott kérelmére, mondván: ,,A múzeumalapítás kérdése Kaposvárott ugyanis a kezdet legkezdetén áll, a tervezés határozatlan keretek között mozog, a helyi érdekeltség a cél számára szervezve nincs, az anyagiakról: a létesítendő múzeum fenntartásáról, megfelelő elhelyezésről és szakértő gondozásáról konkrét intézkedés nem történt, miért is a tervezett múzeum hatékony életének, életképességének feltételei biztosítva nincsenek.”124

A miniszteri ajánlatra a megye azonnal hozzálátott és 1909-ben tető alá is hozta — tervezett múzeuma érdekében „a helyi társadalmat e eél érdekében szervező” Múzeum Egyesületét.

Az Egyesület 1913-ban tette meg az első határozott lépéseket Fejérpa- taky Lászlónak, a Széchenyi Könyvtár igazgatójának a támogatásával egy kultúrpalota létesítésére, amelyben a múzeumon kívül a könyvtárat is elhelyezték volna. Ezen az ülésen — az elnöklő alispán és a főispán jelenlétében — hangzott el az egyhangú határozat: ,,... ily középületet manapság nem nélkülözhet oly nagy vármegye, mint Somogy, s oly fejlődő város, mint Kaposvár.”120

A város a határozat után — azonnal az Egyesület támogatására sietett — az e célra kijelölt 90 000 korona értékű telkének a felajánlásával. A szépen induló és eredményesnek ígérkező egyesületi tevékenység azonban ezúttal is lanyhulni kezdett a későbbiekben, igaz, nem kis része volt benne az időközben kitört első világháborúnak is. Ennek következtében még az Egyesület alapszabályait is csak — hat év múltán — 1914-ben lát- tamozta a belügyminiszter.

75