Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

A századforduló megyeszékhelyére néhány jellemző kultúrszociológiai adatot is felvettünk korrajzként tanulmányunkba. Először az írás- és olvasástudatlanság számadatait vettük szemügyre. A századfordulón a város lakosságának (18 218) 70,6%^a tudott csak írni és olvasni, az analfabéták száma 5363 volt (29,4%). E tekintetben a környező megyék két törvényhatósági jogú városának: Székesfehérvárnak (24,3%) és Pécsnek (21,1%) kedvezőbb volt ugyan az aránya, de csak alig 1%-kal tudták megelőzni Kaposvár rendezett tanácsú városát (29,4%). Zalaegerszeg és Nagykanizsa azonban hátrányosabb helyzetben volt Kaposvárnál (30,8%, illetve 34,1%).

De az elhalálozások okairól, az öngyilkosok, a törvénytelen születések számáról, a városlakók keresztneveinek a divatjáról is tettünk néhány — vizsgált témakörünkkel összefüggően — megállapítást. A római katolikus egyház anyakönyvi adatait felhasználó Hoss József plébániatörténetéhez készített statisztikai kimutatás szerint a XIX. század második felében: 1852—1894 között az elhalálozások okai között az első helyen a tüdőbajt, a tüdővészes sorvadást 1186 halálesettel, a második helyen a morbus oom- munis-t, a járványos betegséget 1085 halálesettel, a harmadik helyen pedig 547 esetben a görcsöt találtuk.118 Igen nagy volt a városban a gyermekhalandóság is: bélhurutban 261, életképtelenség folytán pedig 325 volt a gyermekhalálesetek száma.

Érdekes jelzést ad a társadalomról az öngyilkosok számának az alakulása. 1852 és 1914 között 103 volt az öngyilkosok száma, 1914 és 19'42 között pedig 138. Különösen kiugró volt az öngyilkosok száma 1910-ben, amikor is 9, 1927-ben 11 — a gazdasági válság nehéz esztendeiben — 1929 és 1931 között pedig évente 10—10 volt.

E képnél is sötétebb a törvénytelen születések száma a városban. Az 1732—1810 között 112 esztendő alatt 428 volt a törvénytelen születések száma. Míg ez a szám évertként, 1820-ig 10 alatt volt, ettől kezdve egyenletesen növekedett, a jelzett időszak végén: 1850-ben már meg is haladta a 100-at (105). A kapitalizmus korszakának 1851 és 1940 közötti szakaszában pedig (90 év alatt) a törvénytelen születések száma már 5034-re ugrott föl. Míg a korszak elején 154 volt a törvénytelen születések száma (1851— 54), ez a szám 1896 és 1900 között már 423-ra emelkedett.

A kérdés mögött a polgárosodó családok cselédtartásának a problematikáját is látnunk kell. De említenünk kell az abszolutizmustól kezdődően a városban egyre nagyobb létszámban megtelepedő karhatalmi apparátust és a népességtömörülésnek azt a rohamos növekedését is, amelynek eredményeképp a város 1869-től 1910-ig történt növekedésének 262,8%-os arányával a magyarországi városok közül — Zólyomot és Budapestet követve az élen — a harmadik helyen állott.119 E társadalmi szerkezetben 1900-ban az össznépességen belül a házicselédek aránya (4,6%) az országban a 71., Dunántúl városai közül pedig a 8. helyet szerezte meg a számára. A város napszámosainak az aránya pedig (14,5%) az országos rangsorban a 4. volt, Dunántúlon pedig a legelső.

A kérdés kapcsán a századforduló helyi sajtója már évenként 80—100 „zabigyerek”-ről beszélt, amely mögött a városba rohamosan tóduló „tömeges idegenforgalmat” említette az első helyen, a várost „nagy betérő kocsmaként” jellemezte, amelyben „a nőcselédek pedig különösen excel70