Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
házikót, a színház elé meg eozin kútmedencét állítottak és különösképp sokat áldoztak a Séta téren 1916-ban felállított létesítményre, amelyet a városban lakó „kétes elemek” többször is leromboltak.116 * * * A kulturális tevékenységet végző egyesületek sorában aligha tudjuk megkerülni az egyházi egyesületeket. Az 1904-ben alakult és 1911-ben végleges otthonhoz jutó Katholikus Kör — már a kezdettől — élénk kulturális tevékenységet fejtett ki a város életében. Társadalmi összejövetelein, teaestélyein, mulatságain, különféle összejövetelein, vallásos világnézetű előadások, műkedvelő produkciók, ünnepi pásztorjátékok, irodalmi estek és felolvasások váltották egymást. Amikor a Kör kulturális tevékenységét a 20-as évektől a könyvtárral együtt az egyházközség székházába telepítették át, a Kör épülete csupán csak a társadalmi érintkezések céljaira szolgált. Mindez végül is azt eredményezte, hogy a Kör — program hiányában — a szórakozási lehetőségek színvonaltalanságára süllyedt alá. Épületeinek falai között — később — hol a Rokkantügyi Hivatal, hol a katonaság, hol a pécsi postaigazgatóság, hol az Ipartestület működött, míg végül is a város zeneiskolája kapott benne végleges otthont. He * * 1871-ben kezdődött el a jelnőttek oktatása is a városban, azok részére, akik a könyvvel, mint a korabeli sajtó megjegyezte „minél kevesebbet bajmolódtak”. E lelkes népművelői munka élén a kaposvári gimnázium tanárai álltak. Ingyen tanítottak a tanfolyamokon, még gyertyapénzt sem kellett a hallgatóknak fizetni. A szép kezdeményezés azonban már a következő esztendőben zátonyra futott. 1872-ben már megcsappant a hallgatók száma, egyik-másik tanárnak már senki sem jelentkezett az előadására, csupán Vaszary Mihály gyorsíró órájának volt a legtöbb hallgatója. A korabeli sajtó rezignált, de találó hangját idézhetjük: „Sajnáljuk, hogy egy nagy megye székhelyvárosában is találkoznak még olyanok, kiknek semmi lelki vágya sincs a szellemiek után s hacsak tölcséren bele nem ön- tik a tudományt, maguk ugyan nem sokat fáradnak érte. Szomorú tapasztalás !”w Ugyanakkor utalhatunk az élettől elszakadó l’art pour l’art népművelési akciók és előadások üresjárataira is, amelyekből a praktikus kispolgárnak alig volt szüksége valamire is, amit hétköznapjaiban fel tudott volna használni. A 70-es évek végén: 1879-ben alakult Iparosifjak Önképző és Beteg- segélyző Köre, majd 1881-ben a Kereskedő Ifjak Társulata rendkívül sokat buzgólkodott az iparos és a kereskedő ifjak önművelésén. A tagok részére számtalan előadással segítették elő az önképzést, a szervezetek saját maguk is rendelkeztek házikönyvtárral, 1892-ben az Iparosifjak Önképző Körének már 1000 kötetes könyvtára volt. * * * 69